Az aranyérem története

Boskovics Jenő írása

1972. Földi Imre légsúly

Az olimpiák tanúsága szerint nehézatlétikában az Imrék halmozzák az ezüstérmeket, és sohasem mondanak le az aranyról.

A birkózó, Polyák Imre Helsinkiben, Melbourne-ben és Rómában is a második helyre szorult. A harcot nem adta fel és 1964-ben, Tokióban, túl a 32. életévén kiérdemelte a már régen neki járó olimpiai bajnoki címet.

A súlyemelő, Földi Imre Tokióban és Mexikóvárosban már-már az arany tulajdonosa volt, amikor Vahonyin elképesztő lökéssel, Nassiri pedig 30 dekás testsúlykülönbsége révén eléje állt.  A legnagyobb dicsőségről ő sem mondott le. Elmúlt már 34 esztendős, amikor álmaiból végre valóság vált: 1972. augusztus 28-án, Münchenben, új világcsúccsal olimpiai bajnokká avatták.

Ez a Földi-diadal azóta is téma a súlyemelővilágban. A Földi-Nassiri viadalt immár negyedik évtizede a súlyemelő-történelem legnagyobb csatái között tartják nyílván. E sorok írója is hosszú sportújságírói pályája legemlékezetesebb élményei közé sorolja, mert ez volt élete első olimpiája és első tudósítása magyar olimpiai győzelemről.

Földi már München előtt ámulatba ejtette a világot. Világcsúcsok, világ- és Európa-bajnoki címek igazolták, hogy a súlyemelés történetének legnagyobbjai között a helye. Számos, hiteles szakértő ma is vallja, hogy bár a súlyemelés már négy háromszoros olimpiai bajnokkal is büszkélkedik, Földi a legsikeresebb. Méltó erre a megtiszteltetésre, hiszen ő az első súlyemelő a világon, aki öt olimpián szerepelt (Athénban a német Steinhofel és Weller utolérte), és aki másfél évtizeden át mindig éremért indult harcba világversenyeken. Első és utolsó világcsúcsa között 11 esztendő telt el. A tizenhárom bajnoki címet 1959 és 1976 között érdemelte ki.

Mindenki – Földi is – jól tudta, München az utolsó lehetőség az olimpiai bajnoki cím megszerzésére. A világ is tisztában volt azzal, hogy a müncheni bajnok Földi vagy Nassiri közül kerül ki.

Várva-várt küzdelmük előtt Henrik Tamraz, aki két olimpián versenyzett, az iráni válogatott szakvezetője is volt és Ázsia első számú szakértőjének számított, kijelentette:

- Nassiri élete legnagyobb formájában van, egyszerűen legyőzhetetlen. Földi bizonyára nagyot emel majd, de Nassiri akkor is többet tud a magyar bajnoknál! Több mint 30 évvel a nagy csata után, Vancouverben, Nassiri véleményét is kikértük:

- Már több mint három évtized eltelt az 1972. évi felejthetetlen csatánk óta, mégis szinte minden percre visszaemlékezem - mondotta. – Csúcsformában voltam, de Földi meglepett. Méltó helyre került az 56 kilogrammos súlycsoport aranya. Én voltam az első, aki gratuláltam Imrének.

A magyar súlyemelés első olimpiai bajnoka előtt megannyi feladat tornyosult. Győztesen kellett kijönni a testsúlycsatából. Korábban olimpiai és világbajnoki címeket veszített el néhány dekás testsúlytöbblete miatt. Az állandó, 63-64 kilós testsúlyáról kellett lemenni 56-ra, mégpedig úgy, hogy hosszú pályafutása alatt a legerősebb maradjon. Alaposan fel kellett készülni fejben is, túl kellett járni Nassiri ravaszságán. Olyan helyzetet kellett teremteni, hogy a lökésben csodákra képes, hét évvel fiatalabb, iráni címvédő ne lophassa el az aranyat.

Földi mindent megoldott. Országnak, világnak megmutatta, hogy le lehet győzni a kort, a testsúlyt, a verhetetlennek tűnő bajnokot, - és megvalósítható bármilyen taktika még akkor is, ha váratlan események adódnak.

Münchenben is előkerültek váratlan adu-ászok mindkét fél részéről. Nassiri például azzal lepte meg Földit, hogy nyomásban (Földi legerősebb fogásnemében), egyetlen deka előnyt sem engedélyezett vetélytársának. Földi válasza leggyengébb fogásnemében, a szakításban történt: élete legjobbját hozta, és ezzel a 107,5 kilogrammos szakítással 7,5 kilogramm előnyt szerzett. Miután kilökte a 142,5-öt, Nassirit a 152,5-ös világcsúcsra kényszeríttette. A Földi- hívők nem mindennapi izgalmakat éltek át, amikor Nassiri kétszer is nekiment a 152,5 kilónak.

Szerencsére egyszer sem sikerült neki és Földi megszerezte a magyar sport 96. olimpiai bajnoki címét és beindította a müncheni magyar aranyesőt.

A két „mini erőmű” harmadik olimpiai összecsapása Földi diadalával zárult. Tokióban 355-310, Münchenben 377,5-370 volt a végeredmény Földi javára, míg Mexikóban egyformán 367,5-öt emeltek, de 30 dekával könnyebb testsúlya révén Nassiri győzött.

Mindketten elindultak még 1976-ban, Montrealban is, de már más súlycsoportban. Földi már elmúlt 38 éves, de még mindig képes volt élete legjobbjára és a méltán büszke ötödik helye megszerzésére.

Földi 1977-ben lépett le a porondról.

Azóta keveset hallunk róla. Visszavonultan, csendben él Tatabányán, a súlyemeléssel nem foglalkozik. Ha hívják, szívesen elmegy bárhová, de nem tolakszik előre.

A súlyemelők helyett – egészségi állapota miatt – az utóbbi években sajnos inkább az orvosokkal és a gyógyszerekkel van szorosabb kapcsolata… Gondolatai - immáron több mint három évtizede - még mindig 1972-nél, Münchennél járnak.

Nem csoda, de amit ott, meg a többi világeseményen véghez vitt, egyszerűen nem lehet elfelejteni…