„Boldog voltam, hogy kijutottam a legrangosabb sportviadalra, de ugyanakkor szinte megbénított a felelõsségérzet. Coubertin báró szerint ugyan nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos, én azonban igazolni akartam: megérdemeltem a kiküldetést.”
Az elõfutamában a nagykanizsai atléta második helyen biztosította be helyét a fináléban úgy, hogy a papírforma alapján nem számára jósolták azt a döntõbeli helyet. Ahol...: „A döntõ két percérõl nem sokat tudok mondani. Arra emlékszem csak, hogy idegességemben - életemben elõször és utoljára – kiugrottam. S emiatt – középtávon ez ritkaság – újra kellett indítani a mezõnyt. Az elsõ körben, sõt a második feléig közvetlenül a vezetõk nyomában futottam. Az utolsó 150 méteren azonban már nem tudtam velük lépést tartani. Nem is csoda, hiszen erõnlétileg sohasem álltam valami jól, ráadásul a verseny napján egyetlen falatot sem tudtam lenyelni... Ha a legjobb eredményemet megfutom, hatodikként pontot szerezhettem volna. A 2:08.0-val meg kellett elégednem a hetedik hellyel.”