Telegdy István 1927 május 10-én született Budapesten. A hatvanas-hetvenes évek egyik legsikeresebb magyar vitorlázója, legendás csillaghajó kormányos volt. Olimpikon, sokszoros magyar bajnok, Kékszalag-győztes.

Nagyon régi magyar család leszármazottja, egyik őse, Telegdy Csanád 1320-ban az esztergomi érsekség alapítója volt. Ritkán szólították Istvánnak. Pistizték, de leginkább beceneve lett ismert: barátai Ketyinek hívták. Állatorvosi Főiskolára járt, de két év után nemesi származása miatt kitiltották az összes magyar egyetemről, ezért autószerelőnek állt.

1942-ben, tizenöt évesen kezdett vitorlázni nagybátyja, az olimpikon Mihalkovics János hívására. 1949-ben került Balatonföldvárra, ahol Haán István a Honvéd Vitorlás Klub akkori telepvezetője első balatonföldvári napján egy csillaghajóval kivitte magával edzeni. Örök rabja lett a hajótípusnak.

1956 október 27-án lőtték a házukat, apját és őt is eltalálták. Apja másnap belehalt a sérüléseibe. István hat hónapig volt kórházban. Felgyógyult, folytatta a vitorllázást és jól ment neki a versenyzés.

Rövidesen kormányos lett. 1957-ben nyerte az első bajnoki érmét Jutassy Istvánnal, majd nemzetközi vizekre is eljutott az akkor először külföldre utazó magyar csillaghajós csapattal.



Első csillaghajós magyar bajnoki címét 1959-ben nyerte Jutassy Istvánnal. 1960-ban olimpikonok lettek, a római olimpián a 12. helyen végeztek. A legjobb helyeiket az ötödik és a hatodik futamban érték el, amikor 6., illetve 7. helyen futottak be a célba.

Telegdyék az olimpián tizenkettedik hellyel nyitottak, majd a másnapi folyatásban a tizenötödikek. Harmadik nap magukra találtak, és a Csillaghajók izgalmas versenyén, szoros futam végén, a rendkívül erős mezőnyben a hatodik helyen végeztek. A negyedik versenynapon Telegdyék sokáig a későbbi bajnok szovjet Pinyegin mögött a második helyen vitorláztak, és biztosnak mondható előnnyel az amerikai Parks előtt. Egy durva szélforduló azonban megfosztotta őket a szenzációs helyezéstôl, végül a hetedik helyre esetek vissza. 

Három nap – kényszer – pihenő után az ötödik versenynapon ismét gyenge szélben (2,0–4,5 m/s) zajlott a futam. Telegdy az első bójánál másodiknak fordult, később azonban visszaesett és a tizenharmadik helyen zárt.

Hatodik nap: szélcsend és halasztás. Egy óra várakozás után 4–8 m/s erôsségû nyugati-délnyugati szélben rajtolt a mezôny. A Telegdyék a 15. helyen értek célba. Az utolsó futamon Telegdy tizenegyedik helyével összetettben a tizenkettedik helyen végzett.

Telegdy:
„Jobbnak kellett volna lenni. Akkor már megromlott a házasságom az első feleségemmel, és beleszerettem a mostaniba. Meglátogatott bennünket a bátyám is, aki Amerikában élt. Ez mind elvonta a figyelmem a versenyről. De nem tudtam mit csinálni, nem tudtam kikapcsolni a magánéleti problémákat. Itthon azt mondták, hogy nem volt rossz eredmény, de én tudom, hogy tízben lehettünk volna. Az olimpia az egy speciális verseny, semmi mással nem lehet összehasonlítani. Szerintem a második olimpián tud az ember igazán jól szerepelni.”

1961-ben hatodik helyen végeztek a Kieler Wochén, és megnyerték a második magyar bajnoki címüket. A következő években Molnár Albinnal az oldalán nagy harcban állt Tolnay Kálmánékkal az olimpiai kiküldetésért, ám a tokiói olimpiára központi döntéssel végül nem utaztak a csillaghajósok.

Többször indult a Kékszalagon csillaghajóval. Először 1965-ben Molnár Albinnal másodikok lettek az abszolút első Tolnay mögött. 1975-ben pedig Holovits Györggyel az oldalán 21 óra 30 perces idővel győzött. Ez volt a negyedik olyan Kékszalag, amelyet csillaghajó nyert. A versenyen a 30-as Cirkálókkal, elsősorban a Kékmadárral kellett küzdeniük a győzelemért.

Telegdy: „Mihálkovics szerint akkor leszel jó versenyző, ha a Kékszalagon jól szerepelsz. 1975-ben abszolútban nyertünk.”

Az 1975-ös egyébként is remek versenyéve volt. Holovits Gyurival párban szinte mindent megnyertek. Districtet, bajnokságot.

Utolsó magyar bajnoki aranyát 1976-ban nyerte, de a következő években is még rendre érmes volt.
1980 után már keveset versenyzett. A Spartacusban technikai feladatot végzett, örömmel. Többször kiutazott Kaliforniába, megkedvelte az ottani légkört, és

1986-ban feleségével kitelepedett Los Angelesbe. Ezután már nem versenyzett. Sokszor járt itthon, mindig örömmel fogadták, különösen Balatonföldváron, a Spartacus-telepen, ahol legendává lett.

Egy riportban mondta:
„Mindent a Balatonnak köszönhetek. A szüleim itt ismerkedtek meg, itt ismertem meg a feleségem, itt kezdtem vitorlázni, versenyezni. Hogy a Balatonon kívül mi hiányzik? A barátok, az Opera és a zene.”

86 éves korában 2013. november 11-én Los Angelesben hunyt el. 

Linkek:

sports-reference.com