„Ne feledjétek, mit kiáltottak a csatába induló rómaiak: dicsőség – vagy halál!” – hangzott a harcba hívó mondat 2000. október 1-én Sydney-ben. A nemzeti tizenhárom pedig ment, és 24 év után ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel az ötkarikás játékokon. Az idézett mondat, egy akkor 28 éves szőke fiatalember, nevezett Varga Zsolt szájából hangzott el, aki amolyan szellemi vezére lett a csapatnak. Ám máshogy is alakulhatott volna az az októberi nap, ha sok-sok évvel korábban a véletlen nem szól közbe.

A magyar egy lovas nemzet, ezt tudjuk jól. Férfi tornában is kápa közé termett a magyar, bár ez utóbbi szót írhattuk volna akár nagybetűvel is, utalván legendás tornászunkról, Magyar Zoltánról elnevezett vándor figurára. Guczoghy György is ezen a szeren robbant be 17 évesen rögtön egy Európa-bajnoki arannyal, ám róla még is gyűrűn neveztek el elemet.

Viszonylag fiatalon, 29 évesen vonult vissza Deme József az aktív sporttól, ám így sincs oka panaszra, hiszen kétszeres világbajnoknak és olimpiai ezüstérmesnek mondhatja magát, máig hű barátjával, Rátkai Jánossal.