Cseh László: - Azt az átkozott 400 métert soha nem fogom elfelejteni -

A 200 méteres vegyes úszás olimpiai döntője után, amely az utolsó lehetőségként végre meghozta Cseh Lászlónak az áhított „ötkarikás” érmet, nem csak a nagyszerű küzdőképességéről és a látványos talpra állásáról volt szó, hanem a világhírű úszó új segítőtársairól: „sportkórházi orvosokról”.

Cseh László, mielőtt megkezdte volna pénteki versenyprogramját, amelyet a magyar vegyes-váltó első tagjaként a hátúszásban megdöntött magyar rekordjával tett emlékezetessé, a következőket tartotta fontosnak elmondani a T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársának.

„Az említett szakemberek már akkor is megpróbáltak a maguk tudásával és eszközeivel a segítségemre lenni, amikor minden bejött nekem a debreceni Európa-bajnokságon, még az is, amiben csak titokban reménykedtem. Én akkor és most is úgy érzem, hogy sokat tettek hozzá a felkészülésemhez és ennek meg is volt az eredménye. Minden úszásnemben és versenyszámomban jelentősen javultam, kivéve a 400 méteres vegyes úszást, de ami itt Londonban történt ebben a számban, az nem köthető össze a felkészülésemmel. Azért a súlyos hibáért, ami miatt le kellett mondanom az olimpiai döntőről, és ami a 200 méteres pillangón bemutatott produkciómra is kihatással volt, egyes egyedül csak magamat hibáztathatom. Ezért rajtam kívül senki sem okolható: sem a szakmai stábom, sem pedig azok, akikkel – a MOB támogatásának köszönhetően - az Országos Sportegészségügyi Intézetben együtt dolgoztam. Utóbbiak tudományos méréseket végeztek a közreműködésemmel és azoknak az eredményeire alapozva láttak el tanácsokkal. Ezek is kellettek ahhoz, hogy az eredményeim elég hosszú idő után újra lényeges fejlődésről tanúskodjanak.”

A T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársa ezeket a szavakat hallva, arról érdeklődött, hogy vajon miért tért le Cseh László a megszokott útról, miért érezte szükségességét annak, hogy új tudásforrásokat kell igénybe vennie.

„A válasz egyszerű, az igazság pedig megkerülhetetlen. Nem ment igazán jól az úszás és ebbe érthetően nem akartam belenyugodni. Úgy is fogalmazhatok, hogy kezdtem elfásulni és egyre inkább azt érezni, hogy a megszokottá vált edzésmódszerek már nem kellőképpen hatékonyak. Tudnom kellett, hogy a terhelésemet miként lehetne még jobban optimalizálni, és ehhez napi mérések és információk kellettek. Mondhatnám azt is, hogy belenyúltam abba, ami eddig tabunak számított. Még egyszer le kell szögeznem: az új segítők és az új módszerek jót tettek nekem, még ha ez bizonyos kockázatot is jelentett.”

Lassan 27 esztendősen, három olimpián megszerzett öt éremmel a tarsolyában, máris a jövőt tervezi. Kész arra, hogy az érintettekkel együtt alapos értékelés résztvevőjeként számoljon be a tapasztalatairól, de már ezt megelőzően is az a szilárd meggyőződése, hogy új magasságoknak csak a fejlődéssel lépést tartó korszerű módszereket követve szabad nekifutnia. Bármiképpen is alakul viszont a sorsa, ahogy mondja, azt az „átkozott londoni 400 métert soha nem fogja elfelejteni, ahol tizenéves kezdő versenyzők hibáját követte el.

 (Forrás: T-Mobile Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)