Elment egy világbajnok kézilabdázónő, Hajekné Végh Ágnes

Végh Ágnes előbb a Mester utcai általános iskolában, majd Csepelen látogatta a szertornászok edzéseit. Csak azután váltott át a kézilabdára, amikor egy alkalommal legjobb barátnője nem kísérte el őt Csepelre. Sikersportágában egyetlen klubban, a Budapesti Spartacusban szerepelt. Az első, 1953-ban volt edzését, amelyen részt vett, a pesterzsébeti Művelődési Házban, a „Csiliben” tartották. Akkor még kölcsön tornacipőben játszott a balkezes átlövő, aki egy évvel később már jelentős részt vállalt a szövetkezetiek ifjúsági csapata által kiharcolt országos bajnoki cím megszerzésében.

1956-tól már rendszeresen pályára léphetett a Nádori Pál által irányított sokszoros bajnokcsapatban, a Budapesti Spartacusban, ahogy ők magukat elnevezték, a „magyar Real Madrid” együttesében. Minden edzésre az elsők között érkezett, hogy a szertárban megihassa kedvenc kávéját. A meccsek után pedig az akkor még forgalmazott „Családi sör” és egy szivar volt a jutalma.
 
Hajekné Végh Ágnes - akinek férje a Spartacusban és a válogatottban is szerepelt - bejátszotta magát a felejthetetlen mester, Török Bódog válogatottjába is, így tagja lehetett az 1965-ben, a dortmundi Westfalenhalléban világbajnoki címet megszerző nemzeti együttesnek. 1972-ben adta le végleg a szerelést, hogy azután csak a családjának szentelje életét. Az utóbbi évtizedben a város zajától eltávolodva, Csobánkán éltek, egészen a január 7-én bekövetkezett haláláig.

Hajekné Végh Ágnes hamvasztás után búcsúztatására február 7-én, 12 órakor a Farkasréti temetőben kerül sor. Nyugodjon békében!

(Jocha Károly)