EYOF 2013: UTRECHT VÁROSA

Utrecht  az azonos nevű holland tartomány székhelye és legnépesebb városa. Közel háromszázezres lakosságával az ország negyedik legnagyobb városa.
A teljes utrechti agglomeráció mintegy 620 000 lakost számlál.
Utrecht ódon városközpontja számos, a legkorábbi időkből származó régi épülettel büszkélkedhet.
A város a 8. század óta vallási központ szerepét töltötte be. Ma az utrechti érsek, a legfontosabb holland római katolikus vezető székhelye. Utrecht egyben az ókatolikus egyház központja és holland protestáns egyház hivatalainak székhelye is.

Hollandia legnagyobb egyeteme, az Utrechti Egyetem mellett a város több más felsőoktatási intézménynek is otthont ad. Az országon belüli központi helyzetének köszönhetően fontos vasúti és közúti csomópont. Kulturális rendezvények számát tekintve a második helyet foglalja el Hollandiában, Amszterdam után.

Történet

A város elődje egy római erődítmény, castellum volt, amit feltehetőleg Krisztus után 47 körül építettek határvédelmi célból a limes Germanicus védvonalon. Ez a vonal a Rajna folyó mentén húzódott, amely akkoriban még a mai helyénél északabbra folyt. Az erődítmény neve eredetileg egyszerűen Traiectum (latin: gázló) volt, ami arra utalt, hogy a Rajna egyik gázlója mellett épült. Később a név kiegészült az Ultra (túloldali) előtaggal, hogy megkülönböztessék más, hasonló nevű településektől (például Mosa Traiectumtól, a mai Maastrichttől). Az idők során a kéttagú név összeolvadt és kialakult a mai Utrecht név.

A 2. században a fából épült falakat lecserélték erősebb tufakőből való falakra, melyeknek maradványai még ma is megtalálhatók a Dóm tér körüli épületek alatt. Ekkoriban körülbelül ötszáz római katona állomásozott itt. Az erőd mellett létrejött egy település, ahol kézművesek, kereskedők és a katonák feleségei és gyerekei éltek.
A második század közepétől kezdve a germán törzsek rendszeresen betörtek a római területekre, így 270 körül a rómaiak elhagyták Utrechtet. A következő időszakról (270–500) keveset tudunk. Utrechet a 6. században említik legközelebb, amikor frank befolyás alá került.

A korai középkorban Utrecht Észak-Németalföld legfontosabb városává fejlődött. Ez nem kis részben a püspököknek volt köszönhető, akik a kőfallal kerített római erősséget választották székhelyükül. Utrecht első püspökének általában Willibrordust tekintik, akit 695-ben kineveztek a frízek érsekének, majd 703-ban vagy 704-ben II. (Herstali) Pippin neki adta Utrechtet, hogy bázisul szolgáljon északi irányú hittérítő tevékenységének. Ettől kezdve Utrecht volt a németalföldi római katolikus egyház egyik legjelentősebb hatalmi központja, következésképpen a város is növekedésnek indult. A várost érintették a viking támadások, de soha nem olyan erősen, mint a közeli Dorestadot, ami abban az időben jóval gazdagabb kereskedelmi központ volt.

Az utrechti püspökök, mint hercegpüspök, világi hatalmat kezdtek gyakorolni a Het Stichtnek nevezett területen, ami nemcsak a mai Utrecht (akkor Nedersticht) tartományt foglalta magában, hanem a Gelderni hercegségtől északkeletre fekvő területeket, a mai Overijssel és Drenthe tartományokat is (Oversticht). A papság számos templomot és kolostort építtetett a városban. Ezek közül a legfontosabb a gótikus Szent Márton-székesegyház volt, melynek építése 1254-ben kezdődött, miután a korábbi román stílusú katedrális súlyosan megrongálódott egy tűzvészben. Anyagi gondok miatt azonban a szépreményű templom építését nem fejezték be. Kétség nélkül a belső támívek hiánya okozta a katedrális központi részének pusztulását, amikor hurrikán csapott le a városra 1674-ben.

A növekvő település 1122-ben kapott városi jogokat. Amikor a Rajna fő folyása délebbre került, a város közepén levő régi medret szabályozták és csatornává alakították; a belvárosban egy egyedülálló mólórendszer és kikötő épült ki. Az utrechti csatornák az úttesteknél néhány méterrel alacsonyabban fekszenek, a víz szintjén van egy rakpart, mellette pedig úgynevezett dokkpincék (werfkelder), ezek felett futnak a kocsiutak. A pincékbe a rakpartokon kereszül lehet bejutni. Ez a jellegzetesség egyedivé teszi Utrechtet más holland városok között, ahol a csatornák szintje közvetlenül érintkezik az úttest szintjével. Az Utrechti Városi Levéltárban vannak őriz régi fényképeket a dokkpincékről.[2] Amikor a püspök felduzzasztotta a Lek folyót Wijk bij Duurstede mellett, a magukat fenyegetve érző kereskedők építtettek egy új csatornát, a Vaartse Rijnt, hogy Nieuwegeinnél összekössék a várost a Lekkel, és így biztosítsák, hogy a kereskedelmi hajóforgalom eljuthasson a városba. A püspök és a városi polgárság gyakran eltérő érdekei rendszeresen súrlódásokhoz vezettek. 1528-ban a püspök elvesztette minden világi hatalmát úgy Neder-, mint Oversticht felett, így tehát Utrecht városa felett is. A hatalom V. Károly német-római császárra szállt, aki a Tizenhét Tartomány (a mai Benelux államok és Franciaország északi része) ura lett. Ez az átmenet nem volt fájdalommentes, mivel V. Károly hatalmat akart gyakorolni a városi polgárság felett, márpedig ők a püspököktől kivívott bizonyos fokú függetlenségüket nem akarták új uruk előtt feladni. Károly úgy döntött, hogy felépít egy megerősített várat (Vredenburg ? Békevár) nagy létszámú helyőrséggel, amelynek legfontosabb feladata a rend fenntartása lesz. A vár ötven évig sem állt: lerombolták egy felkelés során a németalföldi szabadságharc egyik első mozzanataként.

A 16. - 18. század
 
 Blaeu 1649-ben készült térképének sok részlete még ma is felismerhető Utrecht belvárosában.
1579-ben Németalföld hét északi tartománya létrehozta az Utrechti Uniót azzal a céllal, hogy egyesítsék erejüket a spanyol uralom ellen. Az Utrechti Uniót tekintik a Holland Köztársaság kezdetének. 1580-ban az új és túlnyomóan protestáns állam eltörölte a püspökségeket, köztük az utrechtit, amely 1559-ben érseki székhely lett. A holland kormány csak 1853-ban engedte, hogy Róma visszaállítsa az püspökséget. Mindamellett 1723-tól kezdve, de különösen 1870 után Utrecht a Rómától független Ókatolikus Egyház legnagyobb központja lett.
Az utrechti béke 1713-ban pontot tett a spanyol örökösödési háború végére. Ennek legtartósabb eredménye az volt, hogy Spanyolország átengedte Gibraltárt Nagy-Britanniának.
 
A 17. században Utrecht fontos megerősített város lett a Hollandse Waterlinie, az ország vízre alapozott védelmi vonala részeként, ez azonban gátat szabott növekedésének. Az erődítmények csak a 19. században váltak idejétmúlttá az új vízi védvonal megépítésekor Utrechttől keletre. A földsáncokat lerombolták, de a vízi védművek a Zocher platsoen nevű angolpark jellegzetességeként nagy részben érintetlenek maradtak a mai napig.

A modern kor

1843-ban megindult a közlekedés az Utrechtet Amszterdammal összekötő vasútvonalon. Ezután Utrecht fokozatosan a holland vasúthálózat fő csomópontjává vált. Miután az ipari forradalom lendületet vett Hollandiában és az erődítéseket lebontották, Utrecht jóval túlnőtte magát a középkori városközpont területén.
1880-tól kezdtek kiépülni a peremvárosok: Oudwijk, Wittevrouwen és Vogelenbuurt. Az 1920-as évek és 1930-as években új középosztálybeli lakóövezetek épültek: Tuindorp és Oog in Al. A második világháborúban Utrechtet végig megszállva tartották a németek 1945. május 5-éig, Hollandia teljes feladásáig. A várost körülvevő kanadai csapatok a németek kivonulása után, május 7-én vonultak be. A második világháború óta a város számottevően megnőtt, mivel újabb külvárosok épültek fel: Overvecht, Kanaleneiland, Hoograven, Lunetten és legutóbb Leidsche Rijn.

Nevezetességek


Utrecht két leghíresebb nevezetessége kétségkívül a Dómtorony, ami egykor a Szent Márton-katedrálishoz tartozott és a város csatornahálózata. A belváros nagy részben megőrizte középkori utcahálózatát. Utrecht múltbeli vallási központ szerepének köszönhetően több monumentális templom fennmaradt, mint a román stílusú Szent Péter és Szent János-templomok, a gótikus Szent Jakab és Szent Miklós-templomok, valamint az úgynevezett Buurkerk, ami ma múzeumként működik.

Utrecht a holland vasúthálózat központja és itt van a Nederlandse Spoorwegen (Holland Vasúttársaság) igazgatósága. A korábbi igazgatósági épület, a De Inkpot Hollandia legnagyobb téglaépülete (a homlokzatát díszítő UFO egy 2000-es művészeti program eredménye). Az épületet ma a ProRail, a vasutat felügyelő állami vállalat használja.

A Hoog Catharijne nevű fedett bevásárlóközpont a központi vasútállomás és a belváros között helyezkedik el. A folyosókat az utcákhoz hasonlóan közterületnek tekintik, és épp ezért a fő folyosó a belváros és a pályaudvar között éjjel-nappal nyitva áll. A következő húsz évben (2004-től számítva) a Hoog Catharijne egyes részei el fognak tűnni a pályaudvar környékének helyreállítása során: a város csatornarendszerének azokat a részeit, amelyeket a bevásárlóközpont építése miatt feltöltöttek, most újjáépítik.

Az Utrechti Egyetem Hollandia legnagyobb egyeteme. A város ad otthont az FC Utrecht futballklubnak, amely a Nieuw Galgenwaard stadionban játszik
A központi pályaudvartól nyugatra található a Jaarbeurs, Hollandia egyik legnagyobb kongresszusi központja.

A város sziluettjét a Dómtorony uralja, amit a következő pár évben kibővítenek. A második legmagasabb épület, a Rabobanktorony 2010-ben fog elkészülni és 105 méter magas lesz; két antennája azonban 120 méterre nyúlik majd. Két másik robusztus létesítmény építése folyik a Nieuw Galgenward stadion mellett: a Kantoortoren Galghenwert és az Apollo Residence 2007-ben készül el és 85,5, illetve 64,5 méter magasak lesznek. Végül a legfiatalabb Leidsche Rijn városrészben tervezik egy 262 méter magas felhőkarcoló felépítését: ez lesz a Belle van Zuylen.