Fábián László: „Nagy lökés ez a jégkorongsportnak”

Mi volt a legfőbb üzenete és a legfőbb tanulsága ennek a gangwoni ifjúsági olimpiának?

A legfontosabb, hogy harminchárom fiatal magyar sportoló megtapasztalta az olimpiai hangulatot, hogy nemcsak a saját sportága legjobbjait látta versenyezni, hanem szurkolhatott a magyar csapat összes tagjának, megérezhette, milyen ennyi különböző sportolóval együtt versenyezni – válaszolta Fábián László, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára. – Ugyanakkor ezen a szinten már szakmai értékelésre is szükség van. Örömmel láttam, hogy a fiatalok közül mindenki átérezte ennek a versenynek a fontosságát, és megpróbálta kihozni magából a maximumot – több-kevesebb sikerrel.

Háromszor hármas jégkorongban a lányok történelmi aranyérmet szereztek, rövidpályás gyorskorcsolyában pedig Major Dominik bronzérmes lett. Hogyan értékeli ezeket az eredményeket?

Azt kell mondanom, a magyar jégkorongnak nagy lökést jelent, hogy ilyen szépen szerepeltek a fiataljaink, akik egyébként kimagaslottak a mezőnyből, már-már az volt az ember érzése, hogy a nagypályán lenne a helyük. Ott talán nem termett volna ennyi babér nekik, de hogy érdekes meccseket játszottak volna, az biztos. A szövetséget dicséri, hogy a női szakág utánpótlás és felnőtt szinten is ilyen szépen szerepel. A lányokat pedig azért illeti dicséret, mert minden ellenféllel szemben alázatosan, akarattal küzdöttek, egyetlen meccset sem vettek félvállról, tudatosan haladtak a céljuk felé.

A rövidpályás gyorskorcsolyázó bronz is szépen csillog…

Igen, Major Dominik teljesítménye tényleg kiemelkedő volt, és nagyon szurkoltunk ezért az éremért, örültünk neki. Ugyanakkor a csapat vezetőedzőjéhez hasonlóan nekem is maradt némi hiányérzetem, mert ebben a csapatban szerintem több volt, és úgy láttam, a versenyzők maguk is úgy gondolják, hogy a magyar short track csapat ennél jobb. Remélhetőleg a következő versenyeken meg is tudja mutatni.

Sísport?

Az alpesi sízők nagyon szépen teljesítettek, volt egy-két hősies menet is, és hát legyünk őszinték, nincsenek hegyeink, a versenyzőink leginkább külföldön készülnek. Schneider Milán törött kézzel is teljesítette a futamait, ami mutatja az elképesztő küzdeni tudását. Körtvélyessy Dórával együtt megtettek mindent, bízom benne, hogy ez az ifjúsági olimpia is hozzátett a fejlődésükhöz. Sí crossban Szeghalmi Fanninak kevésen múlt a döntőbe jutás, ami elképesztő bravúr lett volna. Snowboard crossban sajnos lányversenyzőnk, Tóth Emma még az edzéseken megsérült, ám Barabás Bálint nagyon szépen versenyzett. Északi síben van mit behoznunk a világ élmezőnyéhez képest, kicsit sajnálom, hogy nem közelítünk ennél jobban hozzájuk, bízom benne, hogy talán egyszer sikerül. Üde színfoltot jelentett műkorcsolyázónk, Ekker Léna, aki bájos, aranyos, és nem akármilyen kűrt futott. Curlingeseinkkel szemben nagy volt az elvárás, hiszen Nagy Loláéknál a családban már van egy ifjúsági olimpiai aranyérem a nővére révén, szerintem ehhez képest felemásra sikerült a vegyes páros szereplése, de bízunk a jobb folytatásban. Összefoglalva: minden fiatal sportoló törekedett a maximumra, ebből kell táplálkozni.

Nagyrészt a 2018-as phjongcshangi olimpia helyszínein zajlottak a versenyek – szervezési szempontból milyen volt ez az ifjúsági olimpia?

A jeges létesítmények adottak voltak, amelyek a világon a legjobbak közé tartoznak, és a hegyen is rendben volt minden, úgyhogy szervezési oldalról, azt gondolom, csillagos ötöst érdemel Gangwon tartomány és az itteni szervezőbizottság.

Innen alig több mint háromszáz kilométerre, Szöulban szerezte olimpiai bajnoki címét. Adott ez plusz érzelmi töltetet ennek az ifjúsági olimpiának?

Nyolcvannyolcban nem gondoltam, hogy valaha még visszatérek ebbe az országba, aztán úgy alakult, hogy 2018-ban volt szerencsém eljutni ide a téli olimpiára, most pedig az ifjúságira. Miközben idefelé jött a buszunk a szöuli reptérről, a helyszíneket felismerve elkapott a nosztalgia, és azt tapasztaltam, hogy a koreai emberek kedvessége változatlan az elmúlt negyvenvalahány évben.