Függő játszma

A feladat embert próbáló, hiszen az európai versenyzők jövő májusban, Luzernben pótvizsgázhatnak, ott azonban minden számban már csak néhány indulási jog talál gazdára.  Márpedig a mieink nem hajszállal maradtak le – 1-11. hellyel kvalifikálhatták volna magukat –, tehát kiélezett csatában kell helytállniuk. Még inkább erőn felül teljesíteniük. A Galambos Péter, Matyasovszki Dániel normálsúlyú kormányos nélküli kettes a 20. lett a vb-n. A Simon Béla, Juhász Adrián könnyűsúlyú kétpárevezős és a Papp Gergely, Pétervári-Molnár Bendegúz normálsúlyú kétpárevezős egység pedig egyaránt a 21. helyen végzett.

„Tizennégy éve evezek, a vb előtt egy hónappal mégis szétesett a mozgásom, amit már nem volt lehetőségünk korrigálni – mondta Juhász Adrián. – Így történt, hogy olyan egységek végeztek előttünk, akiket év közben rendbe magunk mögött tudtunk. A 9-13. hely környékére vártuk magunkat, a kvótaszerzés reális célkitűzés volt. A luzerni versenyig van még pár hónapunk, igyekszünk megtalálni és kiküszöbölni az okot. Nem mondtunk le Rióról, ha egyenesbe jövök, lehet esélyünk a kvótára.”

A közvetlen szomszédban élő nemzetek közül a horvátok, az osztrákok, a románok, a szerbek és az ukránok már megnyugodhattak: biztosan lesznek evezőseik Rióban. Amúgy horvátok vb-aranyat is szereztek, a románoknak három egységben nyolc versenyzői kvótájuk van, a szerbek három bronzéremmel színezték vb-teljesítményüket. Kvóta hiányában a szlovének vb-ezüsttel kárpótolták magukat. Mi, magyarok miben bízhatunk?

„Leginkább talán abban, hogy a kiemelt állami támogatásnak köszönhetően, amiből tavaly előtt óta gazdálkodunk, a munkánk idővel eredménnyel párosul. De ez nem holnap lesz… – lebbentette fel a szakmai fátylat Czirer János, a Galambos, Matyasovszki páros edzője. – Ezer igazolt versenyzőből csupán húsz felnőtt, belőlük egyelőre ennyit tudtunk kihozni. Magasan a legjobb hazai egységek mentek ki a vb-re, bár kettőt tűzoltómunkával raktunk össze. Az elsődleges célunk itthon, hogy szélesítsük az alapokat és kitoljuk a versenyzési éveket, de nem könnyű a helyzet. Amikor nálunk érdemi munkáról lehetne beszélni, tizenkét éves kortól, a fiatalok többsége más sportágban már megtalálta a számításait. Ritkán váltanak. Azok pedig, akik addig nem indultak el semmilyen sportág felé, a kamaszkor elején már nagyon nehezen kezdenek. Az evezés különben sem a tinédzserek sportja, itt nincsenek húszéves világbajnokok. Ráadásul amíg elér valaki a csúcsra, a nemzetközi élmezőny szintjére, az is hat-tíz év munka. A sportos alapok és a tehetség függvényében. Számtalan olyan külföldi példát látunk, hogy valaki az egyetemista éveiben találkozott először az evezéssel, nyilván más jellegű sportos előélettel, és többéves kitartó munkával eredményt ért el. Nálunk ez az az időszak, amikor a legtöbben már abbahagyják a versenyzést…”

Az evezés tradicionális sportág, 1900 óta szerepel az olimpián. A nemzetközi mezőny rendkívül széles és színes. A mieink három olimpiai érmet nyertek eddig – egy ezüst és két bronz –, amivel a 42 nemzetet felsorakoztató összesített éremtáblán a görögökkel holtversenyben a 38. helyen találhatók...

(Sport 2015/Krasz Emil, fotó: MTI/Kovács Tamás)