Keleti Ágnes 1921. január 9-én született Budapesten. A fővárosban végezte iskoláit, evangélikus gimnáziumban érettségizett, a Testnevelési Főiskolától 2020-ban kapta meg 65 év után járó vasdiplomáját. Fiatalon zenét tanult, csellózott.

Az 1948-as olimpián a magyar csapat tagja volt, de sérülés miatt nem versenyzett. Négy évvel később, Helsinkiben 1 arany-, 1 ezüst- és 2 bronzérmet nyert, majd 1956-ban, Melbourne-ben, 35 évesen 4 arannyal és 2 ezüsttel zárt. Műszabadgyakorlattal (talajon) kétszer, gerendán, felemás korláton és a kéziszercsapattal egy-egy alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet. Az 1954-es római világbajnokságon minden színű medálból gyűjtött egyet-egyet, a ’49-es budapesti főiskolai vb-n 4 arany, 1-1 ezüst és bronz lett a mérlege. Az egyéni és a csapatversenyekben egyaránt sikeres volt. Magyar bajnokságokon 46-szor szerzett bajnoki címet.

A magyar sportikon az olimpiai érmek számát tekintve a hétszeres olimpiai bajnok vívó Gerevich Aladár mögött 10 éremmel, köztük 5 arannyal a 4. legeredményesebb magyar olimpikon – nők között az első –, egyben a legsikeresebb magyar tornász.

A melbourne-i játékok után előszőr rövid ideig Ausztráliában, majd Izraelben telepedett le. 1957. őszén Izraelbe ment az V. Makkabi Játékokra a szervezők felkérésére bemutatót tartani; 1983-ben lépett újra magyar földre, akkor a budapesti torna-világbajnokságra érkezett hazánkba.

Az ötvenes évek végétől az izraeli tornasport egyik megalapozója, klubedző, az izraeli Testnevelési Főiskolán a tornatanszék vezető tanára, a sportiskola vezetője, mindemellett nemzetközi versenybíró. Rövid kitérővel az olasz tornászválogatott edzője.

„Keleti Ágnes egyedülálló. Az olimpiai mozgalmat több mint 80 éve szolgálja úgy, hogy amibe belekezdett, mindenből a legjobbat hozta ki: versenyzőként, edzőként és oktatóként is. Magyarország 177 megnyert olimpiai bajnoki címe közül ötben volt része, ezzel egyik legeredményesebb olimpikonunk, a nők között a legeredményesebb. Átélte a nácizmus és a kommunizmus sötét évtizedeit, a második világháborút és az 1956-os forradalmat, hazáját elhagyni kényszerült; mégis, ezekben a legsötétebb történelmi időkben is megtartotta emberi méltóságát. A nemzetközi olimpiai család doyenje, aki nemcsak életútjával, hanem mai napig tartó aktivitásával, derűs optimizmusával és életszeretetével is példaképül szolgál mindannyiunk számára. Mi magyarok, a sportága és az olimpiai mozgalom nemzetközi közössége is büszke lehet rá!” – méltatta a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Kulcsár Krisztián.

Az 1990-es évektől kétlaki, az utóbbi éveket Magyarországon tölti. A nemzetközi olimpiai család rangidőse ma kiváló egészségnek örvend, napi sétára törekszik a friss levegőn, hetente több alaklommal tornázik, a közelmúltban a spárgát is bemutatta. A magyar olimpiai mozgalom eseményeinek rendszeres aktív, megbecsült résztvevője.

Első férje Sárkány István berlini olimpikon tornász, nemzetközi pontozóbíró, majd Bíró Róbert sportújságíróval házasodott össze, akivel két gyermeket nevelt.

Pályafutása elismeréséül számos elismerést, díjat kapott Magyarországon és Izraelben egyaránt. Állami és a tornasportban kapott kitüntetései mellett tagja a tornász hírességek nemzetközi csarnokának (International Gymnastics Hall of Fame, 2002) és a női sportolók nemzetközi hírességei csarnokának (2001), a Nemzet Sportolója (2004); a Magyar Olimpiai Bizottság Olimpiai aranygyűrűvel (1995) és Érdeméremmel (2003) ismerte el, ma a MOB tiszteletbeli tagja, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja. 100. születésnapja előtt egy nappal Nemzetközi Fair Play Életműdíjban részesült.

Keleti Ágnes a világ legidősebb olimpiai érmese, egyben ötkarikás bajnoka. A rangidős bajnok 2019. április 13-ig a finn sífutó, Lydia Wideman, a korelnök érmes 2020. szeptember 30-ig az amerikai bronzérmes díjugrató, John Russell volt. Hasonló rekorddal büszkélkedhetett a magyar vízilabdázó olimpiai bajnok Tarics Sándor, aki 2016. május 21-én 102 éves korában hunyt el.

„Gyerekként nagy zenerajongó voltam, csellón játszottam. Muzikalitásom miatt olyan sportágat kerestem, ahol a zenének is meghatározó jelentősége van. E kettő harmóniáját a tornában találtam meg. Mindig teljes erőbedobással készültem, száz százalék felett akartam teljesíteni, soha nem adtam fel semmit, talán ez lehet a sikereim titka” – vallja Keleti Ágnes. Vidám életfelfogását jellemzi, hogy százévesen is azt hangsúlyozza: élni jó. „Az embernek vannak barátai, de a legfontosabbak a gyermekei. Nagyon meg vagyok hatódva, milyen szeretetben élem meg a századik évemet, és látom, milyen sokan vesznek körül és kedvelnek.”

Isten éltesse jó egészségben, boldogságban!

(MOB; fotó: MTI, MOB/Szalmás Péter, Róth Tamás, Keleti Ágnes családi gyűjteménye)