Tíz arany-, öt ezüst- és 11 bronzéremmel, vagyis összesen 26 éremmel zárta a Team Hungary a szkopjei Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált, és ezzel hetedikként végzett az éremtáblázaton. A 151 tagú Magyar Csapat minden tagja szépen helyt állt, de ami még ennél is fontosabb, a fiatalok megtapasztalhatták, milyen egy olimpiai multisportesemény.
A csapatsportágakra figyelt csaknem a teljes Team Hungary szombaton – az atlétika stadionban voltunk még érdekeltek ezen a napon, de a többi sportág versenyzői már reggel nyolc órakor szurkoló üzemmódba kapcsoltak.
Az első helyszín a röplabdacsarnok volt, ahol lányaink a bronzéremért léptek pályára Lengyelország ellen. Ráadásul egyik legjobbjuk, Pampuch Gréta nélkül, aki éjszaka belázasodott, így nem tudott a csapata segítségére lenni.
„A mérkőzés reggelén elvesztettük Pampuch Grétát, így más felállásban kellett játszanunk, mint szoktunk és mint terveztük – értékelt Horváth András vezetőedző. – Ettől függetlenül volt esélyünk a bronzéremre, az első játszmát megnyertük a másodikat és a harmadikat elveszítettük, ám a negyedikben visszajöttünk a meccsbe, sőt, az ötödikben is volt lehetőségünk feljebb zárkózni. Végül elvesztettük a bronzmeccset, de tanulni kell a történtekből, legfőképpen azt, hogy ha lehetőségünk adódik, azzal élni kell, nem pedig menekülni. Az összkép mindenképp pozitív, mert hetedik helyen jutottunk ki és negyedikként zártunk.”
Hogy rögzítsük a végeredményt is: Lengyelország–Magyarország 3–2.
Még véget sem ért az egyik mérkőzés, már zajlott is a másik: lány kézilabdacsapatunk a franciákkal találkozott, és az ötödik hely volt a tét. Több pozícióban is sérülések hátráltatták a csapatot, és a lányok mozgásán látszott a fáradtság is, a franciák pedig ki is használták az adódó lehetőségeket is (32–18).
„A csapat szempontjából a tisztes helytállás volt a cél, amit kicsit hullámzó teljesítménnyel ugyan, de sikerült elérni – értékelt Márián Blanka edző. – Minden meccsen küzdöttek a lányok, ami értékelendő, mivel fiatal csapat vagyunk, amelynek tagjai még nem szoktak össze. A fejlődésünk szempontjából kiemelt fontosságú volt az EYOF, nagyon hasznosnak értékelem.”
A fiú kézilabdázók is a bronzéremért léptek pályára a papíron erősebb és termetre is sokkal nagyobb horvát válogatott ellen.
„Az utolsó mérkőzés mindig nehéz, főleg, ha éremért zajlik – mondta Szabó Levente vezetőedző. – Horvátország megérdemelten szerezte meg a bronzérmet, mert a kétszer harminc percben a játék minden elemében felülmúlt minket. A negyedik helyezéssel elégedett vagyok, ez volt a realitás, mert sem a döntőbe jutásért, sem a bronzmérkőzésen nem tudtunk szoros mérkőzést játszani. A torna végére elfáradtunk, és bár a srácok mindent megtettek, a győzelemre nem volt esélyünk a horvátok ellen. Sokat profitáltunk csapatként ebből az eseményből, jó volt átélni az esemény hangulatát, buszozni, odaérni, együtt étkezni a többiekkel, szurkolni más sportágaknak.”
A horvátok végül 37–31 arányban győzték le a mieinket.
A kosárlabdázó lányok is lejátszották utolsó mérkőzésüket: a házigazda ellen arattak magabiztos győzelmet a hetedik helyért (90–44). Edzőjük, Eördögh Edit elmondta, az előző négy mérkőzés tanulságaival felvértezve a lányok mindent kiadtak magukból, ami bennük volt, és szép győzelemmel búcsúztak az EYOF-tól.
Eszéken a tornászok újabb értékes pontszerző helyet szereztek Hamza-Vargity Bence révén, aki remek gyakorlatot mutatott be, és nem sokon múlt, hogy érmet szerezzen, ugyanis előtte sorban pottyantak le a szerről a vetélytársai.
Hamza utolsó előttiként lépett a szerhez, gyakorlatát nagyon fegyelmezetten, szép tartással mutatta be. A leugrás előtti utolsó elemet elhibázta, ő is leesett, de így is igen magas pontszámot kapott a bíróktól és ez a pontszerző hatodik helyre volt elegendő. „Úgy gondoltam, kockáztatnom kell, ha érmet szeretnék szerezni. Most nem jött be” – mondta bosszúsan a gyakorlata után Hamza.
Atlétikában két döntőben voltunk érdekeltek a zárónapon: tízpróbában Kiss Noel Zétény a hetedik helyet szerezte meg, Horváth Botond először hármasugrásban kilencedik lett, majd következett a távolugrás, amelyben éppenhogy lemaradt a dobogóról. Három centin múlt…
„Nagyon fáj az a három centi, mert bennem volt – mondta Horváth Botond. – Furcsa, mert ha a verseny előtt azt mondják, a legjobbamat ugrom és negyedik leszek, aláírtam volna, de így, hogy ennyire közel volt az érem, nyilván fájdalmas, hogy nem lett meg.”
A Team Hungary tehát 26 éremmel zárta az eseményt (ebből 10 arany), ami a csapat történetének harmadik legjobb EYOF-eredménye.