Mozgalmas időszakot él a Magyar Olimpiai Bizottság. Az év eleje óta a pénzelosztási és -felhasználási feladatok mellett az utánpótlásügyek jó része is az EMMI sportállamtitkárságára került, nemrégiben pedig vezércsere történt a testületben: Borkai Zsolt elnök helyét Kulcsár Krisztián, Bartha Csaba főtitkárét Fábián László vette át. Utóbbival – az öttusa olimpiai bajnokkal, a MOB eddigi sportigazgatójával – arról beszélgettünk: a fiatalok sportjának addigi gazdája a jövőben mennyire összpontosít (összpontosíthat) a korosztályos versenyzőkre, melyek azok a területek, amelyek kapcsán az utánpótlás-sportolók továbbra is az ötkarikás szervezettől várhatnak támogatást.

– A profilváltással a kassza mellett az utánpótlásnak is búcsút intettek?
– Szó sincs erről. Mivel a szakmai kérdések továbbra is a MOB kompetenciájába tartoznak, értelemszerű, hogy az utánpótlás-nevelés ügye változatlanul a munkánk fókuszában áll. Ráadásul most – a feladatkörünk szűkülésével – tényleg megfelelő idő jut azokkal a tudományos, edzésmódszertani, kiválasztási, sportegészségügyi témákkal foglalkozni, amelyekre korábban kevesebb energiát tudtunk fordítani. És mindehhez a szellemi potenciál maximálisan adott a bizottságban.

– Milyen konkrét szakmai feladataik vannak?
– A korosztályos sport legjelentősebb multi eseménye a nyári és a téli ifjúsági olimpia, valamint a téli és a most júliusban éppen Győrött tartandó nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál. Továbbá az Európa Játékokon is akadnak szakágak, amelyeken kizárólag az utánpótlásnak rendeznek versenyeket. Az ezekre történő felkészülési terveket szakmailag a MOB hagyja jóvá, s a mi szervezetünk az, amely folyamatosan tartja a kapcsolatot a sportági szövetségekkel, majd javaslatot tesz az államtitkárságnak az egyes programok finanszírozására. Természetesen változatlanul rajtunk keresztül történik az ötkarikás viadalokra a nevezés és az akkreditáció, s mivel nemcsak a 2020-as, hanem már a 2024-es felnőttjátékok résztvevői, érmesei is nap mint nap az edzéseken verejtékeznek, „Magától értetődő, hogy a MOB egész tevékenységében központi helyet foglal el az utánpótlássport”. Feladataink fontos részét képezi az is, hogy a tendenciákra felhívjuk a figyelmet; például arra, ha egy-egy sportág látványosan emelkedő pályára kerül, de arra is, ha rendszeresen negatívumokat tapasztalunk.

– Az utánpótlás-nevelés két fő forrása a – visszaélésektől is hangos – tao-rendszerből, illetve a kiemelt sportágfejlesztési támogatásból befolyó pénz. Látszik már a sosem látott mértékű összegek jótékony hatása?
– Fogalmazzunk úgy: lassanként muszáj lesz látszódnia. Kedvező jelek persze már mutatkoznak – hogy mást ne mondjak, az U17-es futballválogatott Eb-szereplése is ilyen –, de összességében azért az igazság az: egyelőre elsősorban mennyiségi, nem pedig minőségi növekedést tapasztalunk. A nívóemelkedés hozzávetőleg a sportágak harmadában érzékelhető csupán. Ráadásul alkalmanként a létszámokat illetően is megpróbálnak – hogy is fogalmazzak… – ügyeskedni a szövetségek, de a sportorvosi engedélyek számítógépes nyilvántartása alapján könnyedén kontrollálható, hogy valójában hány fiatal vesz részt rendszeresen a versenysportban.

– Mikor jön el az idő, amikor fehéren-feketén kijelenthető lesz: bejött a számítás, megérte a befektetés?
– Ha a 2020-as, tokiói olimpián még nem látjuk az eredményeket, akkor alighanem azt kell mondani: valamit elrontottunk… De a helyzet persze jóval árnyaltabb, hiszen játékokról játékokra sűrűbb és nagyobb a mezőny, önmagában tehát az, hogy nem közelítjük meg, mondjuk, a helsinki olimpia tizenhat, vagy akár Szöul tizenegy aranyát, nem feltétlenül jelent kudarcot.

– A pénz nem minden, ráadásul az utánpótlással foglalkozó edzők az utóbbi évtizedekben a megbecsülésnek szinte semmilyen jelét nem tapasztalhatták. A magyar sportnak minden bizonnyal velük szemben van a legnagyobb adóssága. Most azonban mintha megkezdődött volna a törlesztés…
– Ez pontosan így van, ezért is rendkívül reménykeltő, hogy az ősztől a Testnevelési Egyetemen sportágak sorában indul újra a felsőfokú edzőképzés. Ezen kívül a sportállamtitkárság kezdeményezésére külön premizálásban részesülnek a fiatalokkal foglalkozó trénerek, ami jelentős segítség a szakosztályoknak.

– Semmi kétség, mind több figyelem irányul az utánpótlásra. De vajon most jobb-e tizenéves sportolónak lenni, vagy a hetvenes években volt az, amikor Fábián Lacika villamosozott nap mint nap az edzésre?
– A körülmények, a lehetőségek összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek most, mint annak idején voltak. De ez sajnos a hangulatra, a légkörre is igaz, csak éppen fordítva. Az akkori gyerekek igazi gyerekek maradhattak, miközben a maiakat iszonyatos terhek nyomják az iskolában, az edzéseken és a versenyeken is. Teljesítményorientált lett a világ minden területen, és jellegéből fakadóan a sportban a leginkább. Így aztán a mi dolgunk az is, hogy a meglévő keretek között igyekezzünk a lehető legkellemesebbé tenni a fiatalok számára ezeket az amúgy izzadságszagú időket.

(utanpotlassport.hu/nso.hu)