A 17 évesen világbajnoki ezüstérmet nyert Milák Kristófot azért nevezi egyszerűen ”csak” kivételes tehetségnek és nem csodagyereknek dr. Sós Csaba szövetségi kapitány, mert nem akar túl nagy terhet helyezni a fiatal versenyző vállára. Aki minden idei világversenyén bámulatos teljesítménnyel rukkolt ki: előbb első felnőtt vb-jén, majd saját korosztálya világ- és Európa-bajnokságán, ráadásképpen pedig néhány napja a hazai rövidpályás ob-n.
„Kiskorúak” felnőttes bravúrjai
Világ- és olimpiai bajnok társaival együtt a Széchy Tamás iskolájában edződött dr. Sós Csaba az SzPress Hírszolgáltnak nyilatkozva először is arra emlékeztetett, hogy a magyar úszósport korábban sem szűkölködött Milákhoz hasonló korú, vagy a csúcsra még nála is fiatalabban feljutó talentumokban.
„Gondoljunk csak arra, hogy Egerszegi Krisztina 14 éves volt, amikor először lett olimpiai bajnok Szöulban a 200 méteres hátúszásban, de nyolc évvel később is csak 22 volt, amikor ugyanebben a számban ötödik olimpiai aranyérmét is megszerezte. Az sem volt éppen szokványos esemény, amikor az alig 15 éves Gyurta Dánielt az athéni ötkarikás játékokon csak egyetlen ellenfele, a japán Kitadzsima tudta megelőzni a 200 méteres mellúszás döntőjében. És akkor következzenek a Kristófhoz hasonlóan 17 éves korukban bravúrral szolgáló nagyságaink. Elsőként Wladár Sándor, szövetségünk új elnöke, aki a moszkvai nyári játékok 200 méteres hátúszó döntője után állhatott fel a dobogó legfelső fokára, aztán Hargitay András és Szabó „Joe”, akik szintén 18. életévük betöltése előtt lettek világbajnokok. Az úszósport tehát erről is szól, amire azt mondhatnánk, hogy sok olyan versenyző akadt és akad ma is, aki papíron még kiskorú, a teljesítménye viszont parádésan felnőttes” – hangsúlyozta az úszás egyetemi tanára, aki éppen dr. Hargitay Andrást váltva lett tavaly szövetségi kapitány.
A Milák-bomba jövőre robbanhat
Tíz mai magyar válogatott közül kilenc valószínűleg nem tudná megmondani, hogy ki is volt Tumpek György, pedig ő is úszósportunk nagyjai közé tartozik az 1954-es Eb-győzelmével és az 1956-os olimpiai bronzérmével. Utóbb csak azért nem tudott győzni, mert „nyerő” száma, a 100 pillangó nem szerepelt a programban, a 200 pedig egy kicsit hosszú volt neki.
„Néha Tumpeket, az egykori delfinkirályt vélem felfedezni, amikor Milákot látom pillangózni – folytatja dr. Sós Csaba, akinek nagyon tetszett, hogy a múlt heti százhalombattai rövidpályás országos bajnokságon a fiatal érdi úszó az 50 métertől az 1500-ig szinte minden távon kipróbálta magát, és közben nem csak a maga sikeréért harcolt, hanem a klubváltója jó helyezéseiért is. – Bár egy riporter Iron Manhez hasonlította, a fiú szerényen azzal hárított, hogy „én inkább én vagyok, és önmagam is szeretnék maradni”.
„Kristófnak nagyon fekszik a pillangó mellett a gyors és a hát is, tehát egyike azoknak, akik több nyerőlapot tudnak kihúzni a pakliból. Azon se csodálkoznék, ha ráfeküdne a mellúszás sulykolására, majd nem sokkal később a vegyesúszásban is megmérettetné magát. Amilyen kiváló a vízfekvése, amennyire céltudatos és szorgalmas, mindent kinézek belőle. Pontosabban minden jót. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy Kristóf idén csak a kanócot gyújtotta meg, a Milák-bomba tehát jövőre robbanhat. A helyzet ugyanis az, hogy az idei évet a 100 pillangón 50,62 másodperccel világranglista-másodikként záró Milák Kristófban még elképzelhetetlenül sok van. Ha így folytatja, ő lehet az első magyar pillangózó, aki olimpiai aranyérmet vehet át” – hangsúlyozta a szövetségi kapitány.
(SzPress Hírszolgálat/Szalay Péter)