Tóth István 1951. október 3-án született Szolnokon, de Tiszakécskén nőtt fel. Itt is kezdte el sportolói pályafutását, ám viszonylag későn, tizenévesen. Egy interjúban mesélte, hogy már kisgyerekként is vonzotta a birkózás, mindig kíváncsian kukucskált be a terembe, bemenni azonban soha nem mert. Egyszer aztán bemerészkedett, de elküldték sportorvoshoz, amitől majdnem megint inába szállt a bátorsága, de szerencsére már akkoriban is volt benne annyi harci tűz, hogy bizonyította rátermettségét, így maradhatott. Nevelőedzője Antal Pál volt. Tehetségét pedig mi más bizonyíthatná jobban, hogy 16 évesen már korosztályos magyar bajnok volt.

1966-ban átigazolt a Kiskunfélegyházi Vasasba, majd Székesfehérvár és az ottani Honvéd Szondy SE következett, utolsó klubja 1973 és 1984 között pedig a Ganz-MÁVAG volt. Utóbbi egyesület színeiben összesen kilencszer lett magyar bajnok. A válogatottba 1976-ban került, három évvel később pedig már a világbajnoki dobogó tetején ünnepelhette a kötöttfogásúak 62kg-os versenyében elért első helyezését. Ugyan ebben az évben a bukaresti Eb-n egy ezüstnek örülhetett. A moszkvai olimpián vitatott bírói döntés után végül a dobogó második fokára állhatott fel, ám egy évvel később Oslóban ismét az ő nyakába akasztották a világbajnoki aranyat. Pár évvel ezelőtt a Magyar Birkózó Szövetségnek adott interjújában így fogalmazott: „az agyamban valahol hátul szüntelenül ott motoszkált, hogy kisgyerekkoromban mindig azt hajtogattam: világbajnok akarok lenni. Nem lettem olimpiai bajnok, nem lettem Európa-bajnok, de világbajnok igen. Kétszer is.”

A Testnevelési Főiskolán 1986-ban szerezte meg szakedzői diplomáját, melyet a BVSC színeiben hasznosított, melynek szakosztályigazgatója volt. A stafétát 2019-ben adta át Kiss Balázsnak, Tóth István pedig tiszteletbeli elnökként segíti munkáját. A Magyar Birkózó Szövetség 2016-ban Életmű-díjjal tüntette ki.

Az Isten éltesse sokáig Tóth Istvánt!

(MOB-összeállítás; képek: MTI)