A Rózsaszín-tó azzal tüntet, hogy nem rózsaszín.
Pedig volt már itt néhányszor a mezőny, bárki tanúsíthatja, hogy amúgy szép, eperjoghurt színe van. Most azonban nem. Az ok: hideg van. Na, erre sem gondoltunk! A lényeg, hogy az élővilág, a pokolian sós víz összetevői miatt rózsaszínű a tó – melegben. Most azonban nincs meleg, sőt, árnyékban a polárpulcsi fölé kabát is kerül.

Van azonban valami, ami sohasem változik itt: a dobosok már reggel óta püfölik a kongákat, a táncoslányok pedig járják ezt az ugrálós, afrikai táncot, várva, hogy megérkezzen a céldobogóra az Africa Race mezőnye. A szombati szakasz már nem számított bele a végeredménybe, csak a helyiek kedvéért rendezték meg, és azért, hogy a mezőny búcsúzóul még bemehessen az itteni dűnék közé, úgyhogy kisimult arccal, a végeredmény tudatában gurultak át a pódiumon. Szépen sorban, kicsit meghatódva attól, hogy itt vannak, hogy majd' hatezer kilométeres száguldás után eljutottak a célig.

A Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László kamionos trió kategóriájában másodikként gurult át a kapu – mellett. Mert alatta nem fért át. A magyar pilóta nagy csatában harcolta ki a második helyet – az utolsó pillanatban, a pénteki szakaszon.

„Elfáradtam, amennyire egy ilyen Africa Race-en el lehet fáradni – sóhajtott mosolyogva a sárga Scania pilótája. – Szenvedtünk, nagyon sokat dolgoztunk, olykor kicsit idegeskedtünk, de itt, a célban nagyon boldogok vagyunk. Az öt Africa Race-em közül ezen volt a legkevesebb gondunk, ami annak köszönhető, hogy jó a kamion, s hogy én is fejlődtem. Péternek már nem kellett, ő így is az ország egyik legjobb navigátora. Jó itt lenni újra, ezért az érzésért éri meg küzdeni a pályákon.”

Szalay Balázs és Bunkoczi László ötödször ért célba ezen a legendás helyszínen – igaz, az előző négy alkalommal, 2004 és 2007 között a Dakar-rali indulójaként pezsgőzött itt. Az első Africa Race-ét őszintén szólva másképp képzelte a rutinos páros, de a technika közbeszólt – tönkrement a motor, s ez az egyetlen alkatrész, amelyet a szabályok szerint nem lehet cserélni –, úgyhogy az öt szakaszmásodik hely után az Opel-páros az utolsó három napon már csak azért küzdött, hogy célba érjen.

„Hatalmas élményt jelentett a verseny, kicsit olyan érzésem volt, mint kilencvenhatban, amikor elkezdtünk dakarozni – mondta Szalay a célban. – Még nem olyan profi, nem olyan szabályozott a verseny, mint a Dakar, de nagyon versenyzőbarát, és ez tetszik – szerintem van jövője. Már csak azért is, mert Afrika természetes szépsége semmit sem változott az elmúlt hat évben, mióta nem jártunk itt, ez mindig visszahozza ide a versenyzőket. Én is ezért jöttem vissza.”
S valószínűleg még jó néhányan.

(A képen a maroknyi magyar a dobogón (balról): Czeglédi Péter, Bunkoczi László, Ács László, Szalay Balázs és Kovács Miklós bevette a csapatba a kétszeres Dakar-győztes Jean-Louis Schlessert (Fotó: Csajtai Kristóf)

TEREPRALI, AFRICA RACE

Az összetett végeredmény.
Autósok:
1. Jean-Louis Schlesser, Thierry Magnaldi (francia, Schlesser Buggy) 35:13:06, 2. Loomans, Driesmans (belga, Toyota Hilux) 1:42:14 ó h., 3. Henrard, Barbier (francia, Buggy) 2:55:13 ó h., …18. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Mokka) 44:33:18 ó h.

Kamionosok: 1. Tomás Tomecek, Vojtech Morávek (cseh, Tatra) 39:24:45, 2. Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László (magyar, Scania) 1:52:56 ó h., 3. Jacinto, Marques, Cochinho (porutgál, MAN) 2:05:54 ó h.

(Forrás: NSO)