„Ha így folytatom, nem marad olyan porcikám, ami legalább egyszer ne hasogatott volna, de ez még semmi ahhoz képest, hogy az elmúlt 17 esztendő során kilencszer műtöttek meg. Ezzel valószínűleg csúcstartó vagyok a kalapácsvetők társaságában, de mennyivel jobb lenne azzal büszkélkedni, hogy újra az éremvadászok közé tartozok” – nyilatkozta a nemrégiben újra edzésbe állt Pars Krisztián, London olimpiai bajnoka, a 2016-os nyári játékok kalapácsvető versenyének hetedik helyezettje az SzPress Hírszolgálatnak.
Még nem járt le a lemez
A 2017-es versenyévadjáról nem sok jót tud elmondani, de hogyan is tehetné, ha az idei világranglistán csak a huszadik helyet tudta megszerezni. A búcsúzó esztendőben már megint a Parsnál hét évvel fiatalabb Pawel Fajdek volt a kalapácsvetés „királya”, aki még a tizedik legjobb dobásával is ranglista vezető lehetett volna. Ráadásul a szemüveges lengyel óriás idén sorozatban harmadszor lett világbajnok. Neki viszont - Krisztiánnal ellentétben – eddig egyetlen olimpiai érmet sem sikerült begyűjtenie.
„Jövő februárban a harminchatodikat is betöltöm, még sem érzem úgy, hogy lejárt volna a lemez. Sajnálom, hogy idén kárba veszett a teljes évadom, amitől ha csodát nem is, de tartósan jó eredményeket vártam. Miközben egyre acélosabbnak és erősebbnek éreztem magamat, a dobótechnikám kegyetlenül szétesett, annyira, hogy a nullával volt egyenlő. Mert ott volt bennem a félsz, és egy olyan furcsa jelenség, amivel most találkoztam először. Ilyen állapotban a dobások végrehajtása még véletlenül sem lehet tökéletes. Szétrobban az ember, ha nem tudja teljesen kinyújtani a karját, és már a forgás közben tudja, hogy 3-4 méterrel biztos kevesebbet mérnek neki. Két idegőrlő hónapunk ment rá arra, hogy utánajárjunk a mellizmomban jelentkező szúró fájdalom okának, amit feltehetően egy ideggyulladás váltott ki. A fájdalom váratlanul költözött belém, aztán egyik napról a másikra távozott. Nem akarom elkiabálni a dolgot, de a november végén minden eddiginél óvatosabban elkezdett dobóedzések közben egészen mostanáig egyszer sem kaptam figyelmeztető jelzéseket a mellkasomból.”
Kemény és türelmetlen parasztlegény
Szerencséjének mondja, hogy ha megsérült, vagy az ízületiben a kopás fájdalmas tünetei mutatkoztak, mindig a legjobb hazai orvosspecialisták siettek a segítségére. Ugyanakkor el kell ismernie, hogy a türelmetlensége és a túlbuzgósága olykor külön-külön, máskor meg együtt hetekre, sőt, olykor hónapokra visszavetette a gyógyulásban.
„Ha az ember olyan konok parasztlegény, amilyennek én születtem, gyakran érzi úgy, hogy most már mennie kell előre, mert a vetélytársai elhúztak tőle. Ilyenkor lehet a sérülésre rásérülni, vagy egy újabbat elszenvedni. Nekem feltehetően már csak pár évem van hátra a pályán, az időt tehát nem vesztegethetem. A riói olimpiai bajnok tadzsik Dilshod Nazarovval együtt mi ketten vagyunk a kalapácsvetés öreg harcosai, de szerintem ő is úgy gondolja, hogy a motort néhányszor még be tudjuk gyújtani. A „kanyarokban” viszont nekünk már sokkal jobban kell vigyázni, mint a fiataloknak. Akik között most már görög, török, angol és brazil ifjú titánok is felsorakoztak” – mondta befejezésül Pars Krisztián, aki több mint másfél évtizede dolgoztatja – vagy inkább nyúzza és feszíti – az izomzatát és az ízületeit, mégis képtelen megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egyszer majd csak le kell tennie a kalapácsot…
(SzPress Hírszolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)