A londoni olimpiai hatodik helye után ismét a csúcsra ért – igaz a diadal érdekében váltania kellett a versenyzőnek.

Tíz év csúcs sokat kivesz az emberből. A sikert hajszolni, megfelelni, olykor elbukni és felállni, rengeteget követel. Nem véletlen, hogy belefásult ebbe a verklibe a szegediek olimpiai bajnoka, Vajda Attila. Ha az elmúlt két év eredményeit (pusztán csak az eredményeket) nézzük, akkor leszállóágba került kiváló kenusunk, aki a montemor-o-velhói Európa-bajnokság negyedik helye és a második válogatón Vasbányai Henriktől elszenvedett vereség után kapcsolt, és változtatott az edzésmunkáján.

„Nagy sikert éltem meg Duisburgban, sok embernek szerettem volna bizonyítani ezzel az aranyéremmel. Hogy mit? Azt, hogy egyesek rosszul tették, hogy leírtak, mert még mindig képes vagyok a csúcsra jutni” - magyarázta a versenyző, aki a siker érdekében nem kis lépést hozott meg, a felkészülési időszak három hetében csatlakozott Oláh Tamás és Varga Zsolt edzők csoportjához.

„Szegeden már egy ideje belefásultam a munkába, így új utakat kellett keresnem. Oláh Tamás csapatában Vasbányai Henrikben és Mike Róbertben megláttam a lehetőséget, a motiváltságot, amely engem is inspirált. Biztos voltam benne, hogy a közös munka jó hatással lesz majd rám.”

És így is lett!

Vajdát felgyorsították a közös edzések, így nagy riválisa, az olimpiai bajnok német Sebastian Brendel csak a hátát tudta nézni a mi bajnokunknak, aki bízik benne, hogy még jó pár évig, a riói olimpiáig mindenképpen meghatározó versenyzője lesz a magyar kenus mezőnynek. Ennek érdekében nem csak fizikailag tesz meg mindent, foglalkozik a lelkével is.

„Egy ideje együtt dolgozom egy pszichológussal, Bucsánszki Lindával, aki megmutatta nekem, mi az, amit veszteségként kell megélnem, és mi az amit megnyerhetek magamnak egy versenyen vagy a felkészülési időszak alatt. Úgy érzem, nekem már nincs veszítenivalóm ebben a sportágban, amelyben még sok-sok évet szeretnék eredményesen eltölteni.”

(Forrás: kajakkenusport.hu)