1949-től a Budapesti Vasas, 1951-től a Budapesti Haladás párbajtőrvívója és öttusázója, majd 1957-től az OSC (Orvosegyetemi Sport Club) párbajtőrvívója volt. 1957-től 1965-ig szerepelt a magyar párbajtőr-válogatottban.

A magyar férfi párbajtőrvívás ebben az időszakban zárkózott fel a világ élvonalához. 1959-ben tagja volt a fegyvernem első magyar világbajnoki aranyérmét nyerő, Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Sákovics József összeállítású párbajtőrcsapatnak. Legjobb egyéni eredményét 1962-ben érte el, amikor a Buenos Aires-i világbajnokságon aranyérmet nyert.
Részt vett az 1960. évi római és az 1964. évi tokiói olimpián. 1964-ben a Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán összeállítású magyar párbajtőrcsapat tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett. Az aktív sportolástól 1970-ben vonult vissza.

1957-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen orvosi diplomát szerzett és a budapesti Rókus Kórház orvosa, később sebész főorvosa lett. 1966-tól a KSI sportorvosa volt. 1976-tól az orvostudományok kandidátusa. 1979-től a Flór Ferenc kórház sebész főorvosa, majd igazgató-helyettese, 1993-tól a Szent Rókus Kórház osztályvezető főorvosa, majd igazgatóhelyettese. Visszavonulása óta a magyar úszóválogatott vezető sportorvosa. Orvosként részt vett az 1988-as, az 1992-es, az 1996-os, a 2000-es, a 2004-es, a 2008-as és a 2012-es nyári olimpiákon