Az első olimpián kívüli sportágak világversenyének, 1981-ben, az amerikai Santa Clara adott otthont. A következő játékokon, Londonban már 4 aranyérmet szereztek a magyarok az uszonyos és búvárúszóink jóvoltából.
A következő aranyig 1991-ig kellett várni, amikor Londonban a 4x200-as női váltó tiszteletére játszották le a magyar himnuszt. Az uszonyos és búvárúszók hegemóniája után az ejtőernyős célbaugró Asztalos István Duisburgban lett aranyérmes, akárcsak négy évvel később a karatés S. Kovács Ádám.
A számok szintjén mindez úgy néz ki, hogy a Caliban megrendezett Világjátékok előtt Magyarország összesen 8 aranyat, 15 ezüstöt és 16 aranyérmet szerzett a nem olimpiai sportágak világversenyein. Az egyik legeredményesebb évünk 1985-ben volt, amikor a brit fővárosban a magyarok 14 éremmel zártak, 4 aranyat, 5 ezüstöt és 5 bronzot szerezve.
A magyar sport a kolumbiai játékok után is büszke lehet a nem olimpiai oldalra. A mieink Caliban hat aranyat és négy ezüstérmet szereztek, ez pedig a megnyert aranyak tekintetében minden idők legsikeresebb magyar szereplése.

(A fenti képen az aranyérmet szerző magyar sportolók)

A magyar dicsőségtáblát itt megtalálja