Id. Zsitnik Béla 2019. január 12-én, 94 esztendős korában hunyt el, kórházban. Búcsúztatására katolikus szertartás szerint került sor január 29-én; hamvait a méltatások és a Magyar Himnusz közös eléneklése után családi sírboltban helyezték el. A ravatalozó előtt és a sírnál fiatalok nemzeti színűre festett tollú lapáttal álltak sorfalat.

A MOB és a Magyar Olimpiai Akadémia nevében Győr Béla búcsúzott a sportembertől. Szegő Tibor kommunikációs vezető, média-főszerkesztő az MTK részéről, Dávid Imre tiszteletbeli elnök pedig a Magyar Evezős Szövetség képviseletében méltatta az elhunytat.

„A tartalmas életedben szerencsére sok időt tudtunk együtt dolgozni a Magyar Olimpiai Bizottság Emlék- és Hagyományőrző Bizottságában, ahol a Hagyományőrző Albizottságot már negyedik olimpiai ciklusban vezethetem. Két cikluson keresztül, nyolc éven át jártuk együtt az országot, emlékeztünk az olimpiai bajnokaink, érmeseink kerek évfordulóján, tábla- és szoboravatásokon vettünk részt Budapest majd minden kerületében és az ország nagyon sok pontján. Sajnos, sokszor temettünk is, de küldetésnek tekintettük a végtisztesség megadását is a nagyszerű sportemberek részére. Ekkor sokat beszélgettünk, jobban megismertük egymást - emlékezett Győr Béla.
- Higgadt, nyugodt embernek, igazi úriembernek ismertelek meg. Sokszor volt téma az 1948-as olimpia, amelyre nagy esélyesként érkeztetek. Aztán csalódásként éltétek meg a bronzérmet, ezt számtalanszor elmondtad beszélgetéseink alkalmával. Később, idővel megszépültek ezek a dolgok, a lakásodban is kiemelt helyen volt látható a diploma és az érem. Örömmel néztem végig vezetéseddel a lakásodban található sok-sok szép sportereklyét. Szintén nagy örömmel mentünk el hozzád, amikor csak meghívtad lakásodba a hagyományőrző kis csapatunkat. Soha nem felejtem, hogy első alkalommal Máté Péter: Azért vannak a jó barátok című számával vártál minket. Ez végtelenül jól esett akkor, és amikor ezt jeleztem neked, szerényen, de látható elégedettséggel mondtad, hogy neked megtiszteltetés, hogy egy csapatban dolgozhatunk.
Sok-sok Magyar Olimpiai Akadémiai rendezvényünkön vettél részt. Amikor hívtunk, szívesen jöttél velünk és együtt népszerűsítettük az olimpiai eszmét az ország határain belül és a külhoni magyar területeken.
A mindenkori győzni akarásodat mutatta az is, amikor a Tapolcán rendezett vándorgyűlésünkön a helyiek a tavasbarlangban csónakozási lehetőséget is biztosítottak részünkre. Az olimpikonok egyik csónakját Te evezted. Kiszállva, még az azt követő ebéden is amiatt dohogtál, hogy a termeted miatt nem tudtál úgy evezni, hogy az olimpikontársaid még jobban élvezhessék a tavas barlangtúrát. Ez a maximalizmus jellemezte a mindennapjaidat a sportban, a munkában és később a nyugdíjas időszakodban is.
Már 90 éves múltál, amikor jelezted, Béluskám én mennék, de a lábam már nem úgy bírja, ahogy szeretném, így a jövőben, igaz csak lélekben, de mindig ott leszek veletek.
Telefonon a jeles ünnepeken mindig megtaláltuk egymást. Szállóige volt köztünk, hogy legalább mi, Bélák fogjunk össze. Sokszor beszéltünk arról is, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek. Ezért is tartottuk és tartjuk kötelességünknek, hogy őrizzük az elhunyt bajnokaink, olimpikonjaink emlékét.”

Id. Zsitnik Béla 1947-ben Európa-bajnoki aranyérmet nyert kormányos kettesben Szendey Antallal és Latinovits Szaniszlóval, majd Londonban olimpiai bronzérmet szerzett Szendey Antallal és Zimonyi Róberttel. Helsinkiben, majd Rómában is rajthoz állt.

Pályafutását követően előbb 1967-ben a Magyar Evezős Szövetség főtitkára lett, majd 1972-től szakfelügyelőként szolgálta sportágát. Az MTK Sportlétesítményeket Ellátó Vállalat vezérigazgatójaként 1986-ban vonult nyugdíjba. Munkájával éveken keresztül segítette a MOB Emlék és Hagyományőrző Bizottság Hagyományőrző Albizottságát is. Fia, ifj. Zsitnik Béla 1972-ben 7. lett a nyolcassal a müncheni olimpián.

1993-ban Kemény Ferenc díjjal tüntették ki. 2008-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetésben részesült.

(MOB, fotó: mtk.hu/Makó Éva)