Nem mindennapi levél landolt postaládánkban a minap. Megható volt olvasni Russay Olivér Dániel sorait, amit most teljes egészében, változtatás nélkül megosztunk veletek.

Apa elmondanád?

Nevem Russay Olivér Dániel, 25 éves autista vagyok. Nem tudok írni, olvasni, beszélni, és sok mindent másként teszek, mint mások, de engem is érdekel a világ, és mint oly sok sorstársamnak, nekem is van egy kiemelt terület, ami mindennél jobban foglalkoztat: az olimpiák.

Minden, ami az olimpiákkal kapcsolatos, arra felkapom a fejemet. Követem a selejtezőktől fogva az olimpiai láng eloltásáig minden mozzanatát.

Szüleim persze értik, ismerik a gondolataimat, kívánságaimat, és amikor apa megkérdezte, szeretnék-e találkozni az olimpiai fáklyával és annak vivőjével, természetesen bólogattam.

Kovács István (Kovács István mezőfalvai-sárbogárdi sportember, aki 2008-ban, Pekingben áldozatos közösségi munkájának, környezetvédelmi aktivitásainak, és jótékonysági futóeseményeinek elismeréseként futhatott az olimpiai lánggal – a szerk.) leutazott hozzánk Pécsre, és rengeteg érdekes, kedves történetet mesélt az olimpiai fáklyafutásáról. De nem csak én hallgattam, mert apa – testnevelő tanárként és osztályfőnökként – a diákjait is felkészítette a találkozóra. Mesélt nekik az olimpiai számokról, a magyar érmesekről, és az idénre halasztott tokiói versenyről.

Végül a Mezőszél Utcai Általános Iskola előtt megtörtént: kezembe foghattam a fáklyát.

Szeretnénk megköszönni Kovács Istvánnak, a Mikulásnagykövetnek, hogy időt, és fáradságot nem ismerve elhozta az olimpia eszméjét, és jelképét Pécsre.

Tisztelettel:
Russay Olivér Dániel és családja

(Képek: Russay család)