Betty Cuthbert 1938. április 20-án született Merrylandsben, csupán a középiskolában kezdett el atletizálni, de miután szenzációs eredményeket ért el, 18 évesen már ott lehetett a melbourne-i olimpián.
A hazai játékok egyik legnagyobb sztárja lett, aranyérmet nyert 100 és 200 méteren, és tagja volt a győztes 4x100-as váltónak is. Esélyesként utazott el az 1960-as játékokra is, de Rómában megsérült, és 100 méteren már a selejtezőből sem jutott tovább.

Bejelentette visszavonulását, de két év múlva visszatért, 1962-ben már ott volt a perthi Nemzetközösségi Játékokon, és a váltóban aranyéremhez segítette Ausztráliát. Ettől kezdődően azonban már a 400 méterre koncentrált, és a szám 1964-es, olimpiai debütálásakor nem is talált legyőzőre (a verseny magyar vonatkozása, hogy Munkácsi Antónia a 4. helyen végzett).

31 évesen, 1969-ben sclerosis multiplex nevű gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála, ezt követően aktív kampányba kezdett a betegséggel kapcsolatos kutatások támogatása érdekében.

1965-ben megkapta a Brit Birodalom Érdemrendje elismerést, két önéletrajzi könyv is megjelent róla: 1966-ban Jim Webster írta róla a Golden girl (Arany lány) című művét, 2000-ben ugyanezzel a címmel Betty Cuthbert saját maga is elmesélte életet történetét.


2000-ben a sydneyi olimpián – már kerekesszékben – fáklyavivőként még aktív résztvevő volt, augusztus 7-én halt meg. Ő az egyetlen olyan sportoló mindkét nemet figyelembe véve, aki 100, 200 és 400 méteren is olimpiai bajnok tudott lenni. Nála több aranyat ausztrál színekben csak az ötszörös bajnok úszó, Ian Thorpe nyert.

(NSO)