Andorka Sándor három sportágban, röplabdában, labdarúgásban és kézilabdában egyaránt NB-s szinten működött közre játékvezetőként, de az igazán nagy sikereket kézilabdában érte el. 1965 óta magyar játékvezető. A Schóber Ottóval alkotott legendás párosuk 1981-től idehaza, 1983-tól nemzetközi színtéren szerzett komoly hírnevet. Az évek során közel 450 NB I-es mérkőzést, 10 Magyar Kupa-döntőt, 297 nemzetközi találkozót dirigálhatott, beleértve "A" és alacsonyabb kategóriás női, férfi felnőtt és korosztályos világbajnokságot, illetve a barcelonai előolimpiát is.

Az aktív játékvezetést követően sem szakadt el a kézilabdázástól, 2002 és 2012 között az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) Versenybizottságának tagjaként a játékvezetésért felelt, egyúttal a nemzetközi szövetség, az IHF játékvezetői testületének tagja volt, majd az EHF Versenybizottságában a klubversenyeket felügyelte, emellett az IHF lektoraként is tevékenykedett. Aktívan részt vett a játékvezetők képzésében, delegátusként pedig rendszeresen jelen volt az európai kupamérkőzéseken, nyolc felnőtt vb-n, tizennégy Eb-n, valamint több EHF-kupa- és BL-döntőn is.

Az utóbbi években a Magyar Kézilabda Szövetség Nemzetközi Bizottságának elnökeként, a válogatottak csapatvezetőjeként sokat dolgozott a magyar kézilabdázás sportdiplomáciai sikereiért a világversenyeken és a mindennapokban egyaránt, csakúgy, mint korábbi nemzetközi megbízatásai során.

2011-ben megkapta az EHF Special Award-kitüntetést az európai szövetségtől, a Magyar Kézilabda Szövetség pedig 2020-ban a legmagasabb kitüntetését, a Török Bódog Életműdíjat adományozta neki.

A Magyar Olimpiai Bizottság együttérzését fejezi ki Andorka Sándor családjának és a kézilabdázók közösségének.

(MOB, MKSZ; fotó: somkezi.hu)