Cegléden tűnt fel, a BVSC és az Ózd csapataiban folytatta pályafutását majd 1962-ben került Tatabányára, ahol a Bányász együttes legjobbjai közé tartozott. A technikás, gólveszélyes csatár 175 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 60 góljával járult hozzá az 1964-ben és 1966-ban a csapat harmadik helyezéséhez.

Legnagyobb sikerét Tokióban aratta, biztos tagja volt az 1964-ben olimpiai bajnokságot nyert együttesnek. Négy mérkőzésen játszott hat gólt szerzett. Viszonylag fiatalon 32 éves korában vonult vissza. A szénbányász vállalat szállítási felelőseként dolgozott. Csaknem két évtizede színvinfarktus érte, attól kezdve visszavonultan élt.
Nyaranta kedvenc szórakozásának hódolt, horgászott a Balaton partján. Rendszeresen részt vett a nyugdíjas olimpiai érmesek év végi összejövetelein, jelen volt a sportclub 2010-ben rendezett száz éves jubileumán. A város díszpolgára volt, Ezüst Turul díjjal tüntették ki.
Fivére Pál, aki a Csepel csapatában játszott, a válogatottban is szerepelt, edzőként elsősorban működött sikerrel, többek között a Bayern München edzéseit is vezette.
Csernai Tibor személyében az olimpiai mozgalom 123. aranyérmesét vesztette el.
Temetéséről később történik intézkedés.