Novák Ilona kiemelkedő egyénisége a magyar úszósportnak, aki két olimpián állt rajtkőre, 1948-ban és 1952-ben. 1941 és 1954 között szerepelt a magyar válogatottban. Jelentős eredményeit a magyar gyorsváltó és vegyes váltó tagjaként, illetve hátúszásban érte el. A helsinki olimpián nővére, Novák Éva, valamint Szőke Katalin, Temes Judit társaságában volt tagja az első helyet világcsúccsal elért magyar női gyorsváltónak. A győztes váltó tagjai közül Novák Ilona utolsóként távozott az élők sorából. 1948-ban a londoni olimpián 4. és 5. helyezést szerzett. 1940 és 1950 között húsz magyar csúcsot állított fel (egy kivételével mindet hátúszásban) és kétszer volt tagja világrekordot úszó magyar váltónak. Novák Ilona négyszeres főiskolai világbajnoki aranyérmes (1947: 100 m hát, 4 × 100 m gyorsváltó, 3 × 100 m vegyes váltó; 1949: 3 × 100m vegyes váltó). Magyar bajnoki címeinek a száma 35.

Novák Ilona az FTC örökös bajnoka, a magyar úszósport halhatatlanja, aki 1973 óta a sportág Hírességek Csarnokának tagja, 1992-ben MOB Olimpiai Érdemrendet kapott.

Novák Ilona sportvezetőként is rengeteget dolgozott az úszósportért. 1971-től 1989-ig a Magyar Úszó Szövetség alelnöke, majd elnökségi tagja. 1974-től 1994-ig az európai szövetség elnökségi, majd tiszteletbeli tagja; a MOB elnökségi tagjai közé is bekerült. 1971-től 1972-ig szövetségi kapitányként irányította a magyar úszóválogatottat.

(MOBK-MOB, fotó: MOB archivum)