Várhidi Pál 1931. november 6-án született Budapesten. Tizenegy évesen kezdte a labdarúgást, rövid kitérővel 1965-ig volt az Újpest sportolója. Csapatával 1960-ban magyar bajnokságot nyert, ebben az évben az olimpiai válogatottal bronzérmes lett a római ötkarikás játékokon. 1954 és 57 között tíz alkalommal volt tagja a válogatottnak, az 1954-es keret világbajnoki ezüstérmet nyert Svájcban, igaz akkor Várhidi nem lépett pályára. A vb-második csapatból még egy akkori játékos, Tóth József van életben.

Edzői pályafutása során a Vác, a BEAC, az Újpest, Göd és az Elektromos trénere, a nyolcvanas évek közepén Kuvaitban is dolgozott. Az Újpest vezetőedzőjeként négyszer vezette a bajnoki dobogó tetejére a csapatát. Több alkalommal volt a magyar válogatott pályaedzője, a B-válogatott trénere.

Várhidi Pál egy korábbi, MTI-nek adott interjúban elmondta, játékosként legnagyobb pillanata a londoni 6-3 volt, amelyen csak a cserepadon ült: "Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy az Aranycsapat tagjaként ott lehettem azon a mérkőzésen."

"Ifistaként kerültem még Újpestre, ebben nagy szerepe volt Dicker Mihálynak, aki akkoriban a klub mindenese volt és elintézte az átigazolásomat. Olyan óriási játékosokkal futballozhattam együtt, mint Nagymarosi, Szűcs és Szusza Feri."

"Akkoriban előszeretettel keresték meg, akár külföldről is a fiatal játékosokat, de én itt találtam meg a számításomat és szerencsémre sokáig is játszhattam, később pedig edzőként is visszatérhettem Újpestre"- emlékezett vissza a 80. születésnapja alkalmával adott interjúban a legendás futballista, aki elmondta, továbbra is figyelemmel kíséri az Újpestet, és reménykedik abban, hogy a magyar labdarúgás hamarosan felemelkedik.

Várhidi Pál augusztus elején került kórházba, csütörtökön ott érte a halál.

Fia, Várhidi Péter a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt a kétezres évek második felében.

A fotón Göröcs János, Szűcs Lajos, Várhidi Pál, Fenyvesi Máté és Albert Flórián.
(MOB, fotó: MTI/Petrovics László, Illyés Tibor)