A hatkilométeres túra felénél tizennégy őz vágott ki a Vigh Domonkos alelnök által vezetett csapat elé. A kecses állatok egymást szorosan követve „hullámoztak át” az előttük lévő akadályokon, árkokon, bokrokon.

A háromórás program ezen kívül is sok apró élménnyel szolgált a kör tagjainak. A törzsgárdisták közül sajnos ezúttal néhányan hiányoztak: legjobban Koczka tanár úr, aki az elmúlt években korát meghazudtoló fürgeséggel járt a téli kirándulók élén. A jelenlévők a túra közben egy rövid megálló keretében emlékeztek meg a nemrég elhunyt jeles testnevelőről, mindenki által tisztelt és szeretett személyiségről.

A társaság útja a hajdani – az iratokban utoljára 1882-ben emlegetett - Ság településnek a község határában lévő nyomaihoz vezetett, bár ez utóbbiak - néhány ”kincset érő” cserépdarab kivételével - inkább csak a helytörténeti ismeretekkel rendelkező résztvevők rögtönzött előadásaiból kerültek elő.

A kör vezetősége szinte teljes létszámmal képviseltette magát az eseményen. Ez ismét alkalmat nyújtott újabb tervek szövögetésére, amelyekhez a „hegyre fel-völgybe le” közepette helyenként a nehéz talajjal is megküzdve számos ötlet, javaslat született. Ezek magvalósításáról majd a következő tudósítások szólnak…

(MOA/PJK)