A Vasas SC egykori olimpiai aranyérmese – aki mindmáig az angyalföldi piros-kék klub tagja – a tőle megszokott, egyéni előadói stílusban vezette be hallgatóságát életébe, amely bőven tartalmaz váratlan fordulatokat is. Elmesélte, miként lett a Békéscsabai Építők FC kezdő focistájából ökölvívó. Talán sokan el sem hiszik, pedig igaz: egyszerűen belökték őt a bokszolók termébe, ahol először úgy megverték, hogy alig tudott hazamenni. Mégis visszatért és egy év múlva alaposan visszavágott a bemutatkozáskor elszenvedett ütésekért.

Gedó arról is szólt, hogy a Békéscsabán kitanult hegesztő szakmát Budapesten is folytatta. A Hajógyár bejárójánál figyelt fel arra a plakátra, amelyen a Magyar Pamut SC hívta az öklözni vágyó fiatalokat. Onnan került át a Vasasba, hogy néhány hónappal később már a mexikóvárosi olimpián(1968) is bemutatkozhasson.

A magyar ökölvívók közül mindmáig ő az egyetlen, aki négy olimpián is szorítóba léphetett. Természetesen 1972-re emlékezik vissza legszívesebben, ahol már kétszeres Európa-bajnokként (1969, 1971) gyűrhette le ausztrál, angol, szovjet és Észak-koreai ellenfelét.

Kisebb derültséget okozott, amikor elárulta:az olimpiai aranyérem jutalmaként 50 ezer forintot kapott (ez akkoriban egy átlagember kb. kétéves fizetésének megfelelő összeg volt – a szerk.), amiből egy Bástya szobabútort és egy szőnyeget tudtak venni. A maiak 35 millióját megérdemeltnek tartja, s szerinte akár még többet is kaphatnának.

Az egykori papírsúlyú kiválóság ritka eredményes pályafutást mondhat a magáénak. Nem kevesebb, mint 597 meccse volt. Ezekből 586-szor nyert, 57-szer kiütéssel. Mindössze tízszer kapott ki és egy alkalommal végzett döntetlenre. A találkozó végén nem véletlenül kapott jókora tapsot a megjelentektől.

(jochapress/Jocha Károly)