A film egy tehetségesnek aligha mondható, ám kitartó, szorgalmas brit fiatalember történetét mutatja be, akinek gyermekkori álma az, hogy olimpikon lehessen. Eddie Edwardsról gyermekkorában térd- és szembetegsége miatt senki sem gondolta volna, hogy egyszer élsportoló lehet. Sokféle sportágat kipróbált, az alpesi sízéstől eltanácsolták, majd a síugrás mellett döntött. A brit nemzeti olimpiai bizottságtól nem kapott támogatást, egyedül kispénzű szüleire és önmagára számíthatott. Eddie kitartása meghozta az eredményt: részt vehetett az 1988-as calgary téli olimpián, ahol normál és nagysáncon is utolsó lett, csekély eredményével és színes személyiségével azonban a közönség és a sajtó kedvence lett.

A szereposztás kiváló, hiszen Taron Egerton (Eddie) és Hugh Jackman (Eddie edzője, aki korábban maga is válogatott síugró volt) is egy-egy karaktert formál meg.

A Cinema City MOM Park termében olimpikonok, sportvezetők, Rióra készülő élsportolók nézték meg közösen a valós történeten alapuló angol-amerikai-német drámát.

A calgary ötkarikás eseményen 57 ország 1428 sportolója vett részt, köztük 5 magyar. A nemzeti zászlónkat akkor Tóth Attila vitte, aki Engi Klárával a jégtáncosok versenyében vett részt; a magyar páros végül a 7. helyen zárt.

Tóth Attilában a film láttán közel három évtizedes emlékek törtek elő. "Nagy élmény volt a film, jó a szereposztás, látványos felvételek vannak benne. Jó érzés volt újra átélni a téli olimpiák hangulatát, a ruházat, az archív felvételek mind a nyolcvanas évek hangulatát idézik. Hallottam már vissza, hogy milyen szédületes látvány lenézni a sísánc tetejéről - hát most a szenzációs képeknek köszönhetően volt alkalmam beleélni magam, mit láthat egy síugró odafent és repülés közben. Számomra az is egy elgondolkodtató dolog, hogy egy igaz, szorgalmas, de tehetségtelen, eredménytelen, egyben közönségkedvenc sportolóra mennyivel nagyobb médiafigyelem tud irányulni, mint a valós sportteljesítményre" - mondta a calgary olimpikon.

Szász Emese hétvégén riói kvótáért fog vívni, de kikapcsolódásként a világbajnoki ezüstérmes, kétszeres olimpikonunk is megtekintette a premiert. "Tetszett a film, főleg a mondanivalója, hogy soha nem szabad feladni az álmainkat... Én is voltam már mélyponton, de, ha valaki igazan szeretne valamit, fel áll, leporolja magát és megy tovabb a célja felé!"

Keszler Andrea szocsi olimpikon a film tanulságaként azt emelte ki, hiába tehetséges valaki, ha nincs elég szorgalma a céljai eléréséhez. Az olimpiai hatodik, Európa-bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó arra is kitért, érdekes volt számára, hogy ma milyen értéke van egy-egy kvótának, ő is átélte, milyen segítséget tud adni például a Magyar Olimpiai Bizottság, és ezzel szemben tanulságos volt látni, mennyire nem támogatta Eddie Edwardsot az angol nemzeti ötkarikás szervezet.

A szintén szocsi olimpikon gyorskorcsolyázó, lillehammeri ifi olimpiai "fiatal nagykövet" Nagy Konrád kiemelte, hogy a humoros elemek és a kiváló képi megformálás többször feloldotta az amúgy drámai történetet. "A film bemutatta, mire képes az ember, ha kitartó. Ez az ember nem volt, hogy meghátrált volna. Óriási lelkiereje volt, példaértékű, hogy a célja elérése érdekében mi mindent meg nem tett volna. A film a coubertini eszmére is rávilágított: az eredmények mellett mennyire fontos a részvétel is" - összegzett az idei egyetemi világbajnokságon, 1500 méteren aranyérmes sportoló, akinek kuriózumot jelentett a '88-as történet, hiszen ő maga csak 1992-ben született.

"Lenyűgözött a film. Megható volt, egy egészen különleges élmény. Nagyon jó szereplőket válogattak, kiváló felvételek készültek. Én magam láttam versenyezni Eddie Edwardsot, így tényleg különleges számomra a 'Sas' története" - hangsúlyozta Kovács Barna, a sízők kapitánya, aki ifjúsági korában hármas összetettben is versenyzett, így tudja, mit jelent akárcsak a 40 méteres sáncon lecsúszni, majd ugrani.

"A síugrás egy különleges 'valami', óriási 'brahi' kell hozzá. Aki volt már valaha síugrótoronyban, csak az tudhatja, milyen őrültség, elhivatottság, megszállottság, vakmerőség kell ahhoz, hogy valaki ott lecsússzon. Pláne egy nagysáncon. És ha valaki nem igazán jó síelő, nincsenek meg az alapjai, ez duplán nagy dolog! Eddie Edwards részéről ez nagyszerű teljesítmény volt, de valahol mégiscsak egy egzotikum."

Az első, 1924-es téli olimpián, Chamonix-ben Háberl Aladár és Szepes Béla indult északi összetettben, azóta többen is képviselték a magyar színeket az ötkarikás játékok síugróversenyeinek történetében.

Ma Kőszegen működik síugróműhely Molnár László irányítása mellett. Vörös Virág és Molnár Kristóf ifjúsági olimpikon síugrók jelenthetik a jövő generációját.

(MOB/VF, fotó: MOB/Szalmás Péter, foxmovies.com)