Kapás Boglárka megtette a magáét: 400 gyorson egészen csodálatos versenyzéssel nem csupán az őt 800-on legyőző német Köhlert hagyta maga mögött is, de a „25-ös” démonjait is. Eddig megannyi fantasztikus sikert ért már (négy arany egy Eb-n Londonban, világbajnoki és olimpiai bronz), ám rövidpályás viadalon még sohasem sikerült nyernie. Egészen a koppenhágai Eb utolsó napjáig, amikor 400 gyorson megmutatta, hogy mégiscsak ő Európa legjobb középtáv-úszója. Ezüstök és bronzok után végre jött az arany, 200-nál gyorsított, és bár előtte volt egy borzalmas fordulója, nem zökkent ki a ritmusból, és többé nem engedte közel német riválisát.

Kapás Boglárka, 400m gyors, 1. hely

„Végre valami jó dolog, hiszen ez az év eléggé hullámzó volt, és eddig többnyire lent voltam... Igazából sikerült megcsinálni mindent, amit terveztünk, de az egyik első fordulónál úgy lecsúszott a lábam, hogy azt hittem, kitörik a bokám, szinte a térdemmel érintettem a falat... Gondoltam, nem létezik, hogy ezen fog múlni... De aztán sikerült tartani a sebességet, és végül is úgy és olyan idővel nyertem, amit terveztem. Még nem érzem igazán azt, amit máskor szoktam, amikor Európa-bajnok lettem, de talán majd jön az is...”

Bár az Bogi győzelme ellenére egyértelmű volt, hogy az őrületes netanyai éremtermést (11-3-1) nem fogja reprodukálni a válogatott, ám mutatkozott még némi esély arra, hogy ugyanúgy az élen zárjunk az éremtáblán, mint két éve. Ez végül a 200 pillangón múlt, hiszen ott az orosz Harlanov tűnt a legnagyobb ellenfélnek – és ezt a számot be is húzta a két magyar előtt. Fordított esetben mi „nyerünk” 9-8-ra, ám mi tagadás, nem sok esély volt megelőzni az orosz delfinkirályt.

Történetesen Cseh László és Kenderesi Tamás vonult harcba, hiszen ők zárták a legjobban a délelőttöt, és úszhattak este, miközben Biczó Bence és Tekauer Márk is finálét érő helyen végzett, ám az „egy nemzet, két továbbjutó” szabály miatt ők nem vehettek részt az esti viadalon. És akkor, tehetnénk hozzá, Milák Kristóf még itt sem volt: ő a százhalombattai idejével is még bronzérmes lett volna a fináléban...

Kenderesi Tamás, 200m pillangó, 3. hely

„Na, ennek most nagyon örülök, bár most eléggé bronzos korszakot élek, azért innen jó lenne továbblendülni majd. Viszont az óriási, hogy rövidpályán érmes tudtam lenni. Nem mertem mondani előtte, hogy azért reménykedem egy éremben, mert a vébé előtt folyamatosan erről beszéltem, és finoman fogalmazva nem jött be. Ez most tényleg nagyon jó érzés, új egyéni csúcs, innen szépen tovább lehet lépni.”

Cseh László, 200m pillangó, 5. hely:

„Na, ez megint úgy volt rossz, ahogy. Még rosszabb, mint az első nap a száz... Reggel teljesen könnyedén ment minden, most megint csikorgott az egész, semmi sem ment úgy, ahogy kéne. Igazából az is blokkolt, hogy egyszerűen képtelen voltam az orosz sráccal menni.”

Sajnos, a címvédő Cseh László nem igazán volt élesre töltve – az, hogy a döntősöket leparancsolták egy technikai malőr miatt a rajtkőről, meglehetősen kísértetiesen emlékeztetett a számára szintén balul sikerült riói olimpiai 200-as fináléra, ahol pont ugyanez történt... És mivel a táv jelentős részét víz alatt töltő orosz nagyon elment tőle, valahogy már nem tudott felpörögni. (Ahogy a csapatfotózásnál összegzett immár nyugodtan: „Ami nem megy százon, az kétszázon sem működhet. A novemberi kihagyás miatt edzéseken sem ment úgy a mozgás, ezek után itt sem, egyszerűen nem tudtam megindulni. Az ötven volt a csoda, az lógott ki felfelé. Ha mindezek ellenére ma hirtelen feltámadtam volna, az azt jelentené, hogy sikerült átírni az univerzum összes törvényét.”)

Jött ugyanakkor Kenderesi Tamás, aki bevallottan nem 25-ös specialista, hiszen neki épp az az erőssége, hogy mindenkinél jobb sebességre képes felpörögni, azaz nem a fordulókból él – szóval ehhez képest óriási hajrával bejött bronzérmesnek (akárcsak Rióban...), ami tőle óriási eredmény.

Szintén remek volt, hogy két magyar is volt a 100 gyors döntőjében – ilyenre még sohasem volt példa. Igaz, a nagy áttörés elmaradt, Kozma Dominik ugyanis bár fordult harmadiknak is, végül túlfeszülte a versenyt, és be kellett érnie az ötödik hellyel, míg a vállát fájlaló Németh Nándor ezúttal a nyolcadik helyen érkezett be.

Kozma Dominik, 100m gyors, 6. hely:

„Azt hiszem, mindent elrontottam, amit el lehet. Az első forduló előtt rosszul vettem levegőt, a második ötven elején lelassultam, ami iszonyú erőket vitt el aztán, és az utolsó forduló sem jött ki jól. Azt hiszem, egy kicsit ezt most túltoltam fejben, és iszonyúan zavar, hogy végül is nem érzem most azt, hogy belehaltam a vízbe.”

Így tehát a magyar válogatott a második helyen végzett az éremtáblázaton az oroszok között, míg a pontversenyben negyedikként zárt az olaszok, az oroszok és a hollandok mögött. Érdekesség, hogy az elődöntős és döntős helyeket összesítő számítás szerint a férfiak 358, míg a hölgyek 338 pontot gyűjtöttek.

Ami a pénzdíjakat illeti, ezúttal a két aranyérmes hölgyversenyzőnk járulhat a kasszához: az egy-egy úszó legjobb eredményét számbavevő rangsorban Hosszú Katinka második lett a holland Kromowidjojo mögött. Érdekes módon az időket összevető FINA-ponttáblázat alapján a 100 vegyes előfutamában úszott ideje érte a legtöbbet, ez jelent neki 18 ezer eurót. Kapás Boglárka mai győztes ideje pedig a 6. helyre volt jó, ez 8 ezer euróval járul hozzá a karácsonyi bevásárlási hajrához. A férfiaknál Bernek Péter pont lemaradt az utolsó „fizetős” helyről, a 400 vegyesen elért ideje (egyébként Cseh után második európaiként úszott valaha 4 perc alatt) a 13. helyre volt elég.

Az éremtábla élcsoportja

Oroszország 9 5 4
Magyaroszág 8 3 2
Olaszország 5 7 5
Hollandia 5 3 3
Németország 3 3 1
Svédország 3 3 1
Litvánia 3 – 1
Franciaország 1 2 5
Ukrajna 1 2 –
Nagy-Britan. 1 1 4
Spanyolorsz. 1 – 1

A pontverseny élcsoportja

Olaszország 959
Oroszország 901
Hollandia 705
Magyarország 696
Dánia 551
Svédország 527
Németország 502

(MÚSZ)