A Nemzeti Sport hétfőn elsőként közölte a hírt, hogy az olimpiai bajnok Kökény Roland azt tervezi, a jövőben kedvesével, az újságíró Szalai Viviennel készül fel a riói olimpiára. Szalai a jövőbeni sikeres munka érdekében Kiss István tréner mellett dolgozna segédedzőként, majd elvégezné a szükséges edzői iskolát. Az ügy nagy port vert fel, amelynek kapcsán dr. Ábrahám Attila szót kért, és pontokba szedte véleményét, gondolatait. Az MKKSZ főtitkára szerint a rosszul értelmezett edzőkérdés ártott a sportágnak – írta meg csütörtökön a sportnapilap.
Rossz kommunikáció
Nem tartom szerencsésnek Kökény Roland nyilatkozatát, de az igazsághoz tartozik az is, hogy belemagyaráztak a szavaiba olyat is, ami – szerintem – nem volt benne. Felkészülése jelen szakaszában ugyanis Kiss Istvánnal, a G4S Honvéd edzőjével végzi a szakmai munkát. A barátnője nem az edzője, és nem is lehet az, hiszen nincs a jogszabályokban előírt végzettsége. A szövetségek – így a Magyar Kajak-kenu Szövetségé is – dolga és kötelezettsége biztosítani, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelő szakember dolgozzon a sportágban. Ennek megszegése az állami támogatás megvonásával fenyeget!
Vicc, fricska?
A magam részéről most viccként, egyfajta fricskaként kezelem az ügyet. Kozák Danuta edzőváltása új fejezetet nyitott a sportágban. Fontos hangsúlyozni, hogy a versenyző kajak-kenu sportedző képesítéssel, valamint versenyzői múlttal is rendelkező szakemberrel végzi a felkészülést, a szakember pedig alkalmazásban áll az adott tagszervezetünknél. Roland barátnője pedig profi lapszerkesztő… Úgy vélem, hogy a család szerepe hatalmas a sportolók felkészülésében és eredményességében. Egy stabil barát/barátnő, majd a család biztosíthatja a kiegyensúlyozottságot, adhat nyugalmat és biztonságot. A szakmai felkészülés más kérdés. Arra szolgálnak a szakavatott edzők és segítőik. A kettő együtt lehet a siker garanciája
Kell a tanulási időszak
Kökény Roland és párja a valóságban azt tervezi, hogy 2014 őszén iratkozik be a hölgy a kajak-kenu edzőképzésébe. Addig „csak” figyel, tanul a Roland által legjobbnak titulált Kiss István edzőtől! A sikeres vizsga után kellene olyan tagszervezet is találni, amely őt alkalmazza. Magyarán, 2015 nyara előtt még az elvi lehetősége is kétséges, hogy a barátnő legyen az olimpia bajnokunk edzője. Őszintén nem értem, miért kellett ezt az „ötletet” kiérleletlen állapotában megszellőztetni.
Az anyagiasság kérdése
Több helyen megjelent annak a gyanúja, hogy anyagi megfontolásból döntött így Kökény Roland és Szalai Vivien. Az sem titok, hogy jelenleg új rendszer „próbája” zajlik, a kiemelt edzői programé, amelyet a MOB koordinál, és amely jelentős kereseti lehetőséget biztosít a legsikeresebb, világraszóló eredményeket teljesítő szakembereknek. A cél, a szándék nagyszerű. Kár lenne ezt a rendszert lerombolni például félreérthető nyilatkozatokkal… Ezenkívül lehet még Gerevich-ösztöndíjról, a sikeres olimpiai szereplést követő jutalomról, olimpiai járadékról is ábrándozni. Ám a rendszerben szerencsére beépített biztonsági szűrők vannak!
A szükséges szűrők
Az első például a versenyző kimagasló eredményessége, sikeressége! Szeretném azt is leszögezni, hogy egyik – korábban említett – juttatási forma sem adható visszamenőleges hatállyal, azaz csak olyan sportszakember részesülhet belőle, aki a siker idején a versenyzővel dolgozott! Ezenfelül ezek a juttatások senkinek sem járnak alanyi jogon, nincs automatizmus. A Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöksége tesz javaslatot a MOB-nak, amelyet még a MOB elnöksége is módosíthat, dönthet másképpen is. Tehát van a rendszerben két olyan szakmai testület, amely a józan ész határain belül tartja a rendszer működését.
A konklúzió
Hogy mi az ügy konklúziója? Az, hogy sportágunk eredményességét leszámítva semmi sem mehet tovább a régi úton! Az elmúlt fél év átalakulásai után természetesnek tartom, hogy a rendszerünknek lehetnek úgynevezett gyermekbetegségei. Ezekkel semmi gond, csak nem szabad elkaparni, mert nyoma marad! Megfontolandónak tűnik egy nyilatkozási rendszabályzat elkészítése. Elkerülhetetlennek látszik egy licencrendszer kidolgozása is, amely az állami képesítés mellé további feltételeket határoz meg ahhoz, hogy bárki válogatott szintű versenyzővel dolgozhasson a sportágunkban. Nincs mese, védekeznünk kell a rendszer határait tesztelő, akárcsak elméleti, káros jelenségek, lehetőségek ellen. Nem megengedhető a sportág lejáratása, valamint a hosszú ideje tisztességesen dolgozó, nagyszerű szakembereink kisemmizése, nevetségessé tétele! Ennél ők sokkal-sokkal értékesebbek a számunkra!
(forrás: Nemzeti Sport)