Kati néninél eredetileg csak arról érdeklődtünk volna, milyen várakozásokkal tekint a hétvégi szegedi világkupa elé, illetve hogy áll a riói felkészülés a ciklus felénél, ám közben egészen más irányt vett a beszélgetés.

„Rióig még két év van hátra, utána viszont hátrébb lépek. A múltban több alkalommal meglebegtettem, hogy visszavonulok, most azonban nem fogok visszahőkölni” – fogalmazott Kati néni a mob.hu-nak.

„Az idén leszek 72 éves, és bár belül fiatalnak érzem magam, az embernek egy idő után be kell látnia, hogy semmit sem lehet a végtelenségig csinálni. A mindennapos megfeszített munka egyre többet kivesz belőlem, és mindenkinek az az érdeke, hogy ebből levonjam a megfelelő következtetéseket.”

„Azt azért nem hallgatnám el, hogy az utóbbi időben valamelyest már visszavettem a tempóból: nem vagyok ott az összes edzésen és nem utazom el az összes versenyre. Egyre jobban értékelem, ha néha csak úgy semmittevéssel töltöm az időt, és kicsit jobban oda tudok figyelni a családomra, esetleg kertészkedem.”

Kati néni másból is azt szűri le, hogy a természete bizony sokat változott az évek folyamán.

„Egyre engedékenyebb, elnézőbb vagyok, már nem mindig mondom ki, ami a szívemet nyomja. A lányom sokkal maximalistább, rendesen meghajtja az edzéseket, nem ismer kegyelmet, miközben én néha szándékosan elfordítom a fejemet.”

Kati néni ugyanakkor megnyugtatott minket, Rio után sem száll ki teljesen a kajak-kenu körforgásából.

„Annyi bizonyos, hogy hátrább lépek, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy hétfőtől vasárnapig semmit se csináljak. Az önfényezésnek a látszatát is kerülni szeretném, de az évtizedek alatt felhalmoztam annyi tapasztalatot, hogy szaktanácsadóként vagy valamilyen más formában még segíthessek. A véleményemet továbbra is meg szeretném osztani, ám kizárólag azokkal, akik kíváncsiak rá.”

A SIKER ÉVTIZEDEI
1957-ben kezdett kajakozni az Újpesti Dózsában, sportpályafutásának csúcsa az 1968-as olimpia volt, mikor ezüstérmet szerzett K-2 500 méteren. Pályafutása befejezése után 1977-ben kezdett edzősködni volt klubjában, férje, az olimpiai bajnok Fábián László szakosztályvezetése alatt. Első jelentősebb versenyzője Mészáros Erika volt, aki húszévesen két világbajnoki címet is szerzett 1986-ban, majd egy olimpiai ezüst után Barcelonában a négyes tagjaként aranyat is ünnepelhetett Czigány Kinga, Dónusz Éva és Kőbán Rita társaságában. Kőbán számos világbajnoki címe mellett 1996-ban K-1 500 méteren is első lett a játékokon, míg Sydneyben második a négyessel. Ekkor már feltűnt Kovács Katalin is, aki Szabó Szilviával párosban is ezüstérmet szerzett 2000-ben. Janics Natasa is ekkor kezdett vele edzeni. Kováccsal ketten sokáig verhetetlen párost alkottak, mind a világ- és Európa-bajnokságokon, mind pedig az athéni olimpián. 2007-ben Janics elhagyta a csoportot, majd az olimpia előtt többen követték őt, így Kati néni Benedek Dalmával és Paksy Tímeával folytatta a közös munkát. 2011-ben kezdett férfiakat edzeni: a Tóth Dávid, Kulifai Tamás kettős a hazai rendezésű vb-n rögtön aranyérmet nyert K-2 500 méteren. A következő állomás a londoni olimpia volt, ahol Tóth és Kulifai Kammerer Zoltánnal és Pauman Dániellel kiegészülve olimpiai ezüstérmet szerzett.

(Czövek Oszkár)