Két évvel ezelőtt megszerzett aranyérmeit idén bronzokra váltotta Kenderesi Tamás, ám ez még véletlenül sem visszaesést, hanem látványos előrelépést jelentett a pillangóúszás egyre feljebb kapaszkodó specialistájának a számára. A magyarázat egyszerű. Amíg a 2014-es idényben még az ifjúsági olimpián és a fiatalok Európa-bajnokságán nyerte a 200-as döntőt, idén ugyanebben a számban már a felnőttek mezőnyéhez csatlakozva lett bronzérmes előbb a londoni kontinensversenyen, majd a riói olimpián is. Ráadásul úgy, hogy a nyári játékokon a döntő felé tempózva kétszer is elhúzta a későbbi győztes Michael Phelps nótáját.
Tamás az előfutamban, az elődöntőben és a döntőben is javított a legjobbján, így lett 1:53.62 perccel olimpiai bronzérmes. A „Földön kívüli” 26, a második helyezett japán Szakai Maszato 22 századdal volt gyorsabb nála…
Mentális összerázódás
„Öt hét telt el azóta, de a belső telepeim csak most kezdenek igazán feltöltődni. Nem fizikailag kellett lábra kapnom, hanem sokkal inkább mentálisan összerázódni. A dobogóig vezető út hosszú és viszontagságos volt, de ha arra gondolok, hogy jómagam még csak 19 esztendős vagyok, jobban teszem, ha a nehézségek sorolását meghagyom a nálam idősebb úszótársaimnak. Van még tíz napom az újrakezdésig, addig intézem az ügyeimet, nagyokat alszom, és igyekszem eleget tenni az újságírók kéréseinek. Vakációm legkellemesebb része a horvátországi nyaralás volt. Kicsit lubickoltam a tengerben, az viszont az eszem ágába sem jutott, hogy utánozni kezdjem a nyílt vízi úszókat” – nyilatkozta Kenderesi Tamás, a Pécsi Sport Nonprofit Zrt versenyzője a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának.
Házi utánpótlás
Az őszinte szavaival, a pajkos mosolyával és a közvetlenségével, de a tisztelettudásával is az egész ország rokonszenvét kiérdemlő fiatalember nehezen szokja még a népszerűség nagy hirtelen ránehezedett súlyát, miközben arra is igyekszik ráérezni, hogy mikor és hogyan kell udvariasan nemet mondania.
„Természetesen nagyon büszke vagyok mindarra, amit idén elértem, de igyekszem nem letérni arról az útról, amin eddig jártam. Sokan segítettek a Rio felé vezető úton, és most különösen azoknak vagyok hálás, akik akkor is mellettem álltak, amikor a kazanyi világbajnokság előtt megbetegedtem, majd amikor olyan súlyos sérülést szenvedtem, hogy újra heteket kellett kihagynom. Remélem, a bajok mostantól mást kerülgetnek” – folytatta a szerénységéről ismert Tari Imre tanítványa.
Két öccse közül a hozzá hasonló alkatú 16 esztendős Loránd szintén az úszást választotta, és nem döntött rosszul, mert az ifjúsági bajnokságon és „persze” a 200 pillangón egy ezüstérmet már ő is begyűjtött. A 11 esztendős és a testvéreinél zömökebb Péter ugyanakkor a judo felé orientálódik.
Jól jön még a tapasztalatszerzés
Novemberben a rövid pályás országos bajnokságon, december elején pedig a windsori kismedencés világbajnokságon szeretne jó eredményt elérni, de tisztában van azzal, hogy az egy másik „műfaj”, amelyben csak akkor érezheti magát igazán otthonosan, ha bővíti a tapasztalatait.
„Az újabb és sokkal nagyobb kihívást a jövő évi budapesti FINA világbajnokság jelenti a számomra, az első olyan világversenyem, ahol hazai pályán magyar szurkolóknak mutathatom be a tudásomat. Szeretnék újra a dobogóra állni, és újabb egyéni csúcsokat dönteni, mert mostantól ez a mérce áll előttem” –hangsúlyozta a mindig is tudatosan tervező Kenderesi Tamás.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)