Feyér Sándor, a helyi evangélikus gyülekezett lelkipásztora, eredményes ökölvívó múlttal a háta mögött a szószéken kívül az edzőteremben is hallatja hangját, neveli a fiatalokat. Rendhagyó történet ez, hiszen nem általános a küzdősportban szerepet vállaló, a békére esküvő lelkész esete. Vagy nem is annyira rendhagyó?

- Milyen sportmúltat mondhat magáénak az ökölvívásban?

- Tizenhárom éves koromban kezdtem bokszolni Brassóban, érdekesség, hogy közben hegedültem is. Édesanyám nem akart engedni, nem tartotta jónak. Édesapám meghalt kilenc éves koromban sportbalesetben, alpinista volt. A boksz mellett önvédelmet is tanultam, Marcell Christian cselgáncsra oktatott, és segített sportpályafutásomban, mint árva gyereket. A brassói Rumentul klubban sportoltam, ahol edzőmtől, Caruacy mestertől tanultam meg a sportág alapjait. Onnan a Dinamóhoz mentem, aikido-t is tanultam, de közben továbbra is bokszoltam, tizenhat éven keresztül. Amikor a teológiára kerültem, válaszút elé állítottak, vagy az ökölvívás, vagy a teológia. Így maradt abba a sportpályafutásom. Lelkészként Temesvárra kerültem, ahol egy pincében karate klubot alapítottunk, gyermekekkel foglalkoztunk, az edző Diak Dan vezetésével. Amikor ezt a Securitate megtudta, „kirúgott” minket a pincéből, nem is részletezném, milyen embertelen módon. Átkerültem Magyarországra, Mezőberénybe 1992-ben, ahol 1997-ben megismerkedtem a helyi kick-box szakosztály vezetőjével, Barna Marcival, s mint bokszedző segítettem neki.

- Hogyan sikerült a kapcsolatot felvenni?

- Az evangélikus egyház visszakapott egy magtárat. Kádas Laci barátom mondta: Sanyi, gyere, csináljunk valamit. Összehozott Barna Márton szakosztályvezetővel. Amúgy is régen szerettem volna egy kis edzőtermet. Nekiláttunk, dolgoztunk. Ötszázezer forintból, amit az egyháztól kaptam, rendbe szedtük a magtárat, ringet készítettünk, s Braun Zoltán edző kollégával behoztuk a gyerekeket… Azóta eltelt jó pár év…

- Érdekes, hogy amikor teológiai tanulmányait elkezdte, az egyház nem helyeselte az ökölvívásban részvételét. Most hogyan állnak ehhez a tevékenységéhez. Van valamilyen visszajelzés? Tudták, hogy edzőterem lesz a magtárból?

- Tudták, a Püspök úr is tudta, amikor lejött ide, az esperes is elfogadta. A fiatalokat, a csellengő gyerekeket összetartottuk. S azért a kick-box-nak is „hoztunk a konyhára” valamit, hiszen sikeres európai, nemzetközi szereplések övezték ezt a munkát. S örülök, hogy egymásra találtunk.

- A gyerekek, a sportolók hogyan élik meg azt, hogy egy evangélikus lelkész oktatja nekik az ökölvívó kéztechnikát?

- Én úgy érzem, nagyon tisztelnek és szeretnek. Mindegyiknek egyenként, aprólékosan magyarázom el a technikákat, javítom a hibáikat. A hittanról is járnak ide gyerekek, és az evangélikus gimnáziumból is a lányok, akik önvédelemként tanulnak. Nem azt nézik, hogy pap vagyok, hanem „Sanyi Bácsinak” tekintenek - ilyen a kapcsolatunk.

- S mennyire „bácsi”, hiszen ezek szerint nagyon jól szót ért a gyerekekkel...

- 59 éves vagyok, nem is tisztelnek, hanem szeretnek inkább. Barna Mártonnal keménységre is nevelem őket, hiszen Magyarországon nem kötelező a katonaság, a mai fiatalok egy része eléggé puhány. Igyekszem önbizalmat is adni a fiataloknak.

- Lehet, hogy nem teljesen szokványos kérdés, de keveredett-e már olyan helyzetbe, amikor ökölvívó tudását használnia kellett?

- Fiatal koromban sokszor. Eléggé szangvinikus gyermek voltam, sokszor keveredtem ilyen helyzetbe. Egyedüli magyar voltam a klubban, sokszor belém kötöttek, hirtelen haragúként reagáltam. Ma már bölcsebb lettem ennyi év után.

- Végezetül, tapasztalt lelkészként hogyan látja, a hit, a vallás és a sport mennyire közeliek egymáshoz?

- Higgye el, nagyon közeliek! Az a gyermek, akinek nincs önbizalma, aki nem tudja tisztelni szüleit, itt megtanulja, hogy nem csak az edzőket kell tisztelni, hanem a sportoló társait is. Ezt kell megtanulniuk, és lassan az egyházhoz is közelednek így. Többen konfirmáltak is nálam. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. A hit részéről, az nem lehet, hogy bezárkózom az egyházba, és csak itt tevékenykedek. Nekem ez a sport, az edzői tevékenység nagyon sokat segített a lelkészi munkámban is...