Másfél hónapja, hogy Csipes Tamara a férjével együtt Ausztráliába költözött. Budapesttől úgy 15.500 kilométerre telepedett le, a kontinensnyi ország talán legvonzóbb városában, a csaknem 2.2 milliós Brisbaneben. Utazását nem verte nagydobra, de nem is tartotta titokban. A magyar válogatottból már tavaly „kijelentkezett”, és amikor a szövetség tudomására hozta, hogy hová is készül, a meglepődött vezetőkben az is felmerült, hogy egyszer csak ausztrál színekben tűnik majd fel a versenypályán. Apja és egyben eddigi edzője, az 1988-as olimpiai bajnok Csipes Ferenc finoman fogalmazva is alultájékozott azzal kapcsolatban, hogy a 24. születésnapját hamarosan – a messzi távolban – ünneplő lánya miként boldogul Ausztráliában, ahol viszont tudomása szerint még az igazán sikeres kajakozóknak sincs olyan jó dolga és biztos anyagi háttere, mint a magyar vetélytársaiknak.

„Nem álltam, és nem is állhattam az útjába, hiszen Tamara felnőtt ember, aki maga hozta meg a döntését, így annak következményeivel is neki kell majd elszámolnia. Ha valamilyen úton-módon olimpiai bajnok lesz belőle három év múlva, akkor számomra csak jó hír lehet a boldogulása, ha viszont lesüllyed, akkor neki és nekem is rossz napjaim lesznek. Annyit tudok, hogy kibéreltek egy lakást a tenger partján, és onnan jár el egy nevesebb vízi-központba kajakozni. Arról viszont fogalmam sincs, hogy kap-e edzői irányítást, vannak-e edzőtársai, úgy edz, ahogy tanítottam, vagy valami egész mással próbálkozik. Nem kizárt, hogy tévúton jár és zsákutcába jut. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy eddig a világ egyik legismertebb szakembere fogta a kezét, aki jómagam lennék, de hogy most kire hallgat, arról fogalmam sincs. Talán saját magára, az ösztöneire. Kalandnak tekintem ezt az egész történetet, szerintem most járja majd ki az élet nagy iskoláját és fizeti meg azt a tanulópénzt, amelyet eddig sehol sem kellett lerónia.” – így nyilatkozott Csipes Ferenc a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának, aki mostanában sokkal inkább törődik azzal, hogy a rá bízott magyar egységek az augusztus 28-ától Duisburgban megrendezésre kerülő világbajnokságon a lehető legjobban szerepeljenek.

Csipes Tamarát a sportújságírók két esztendeje az „Év sportolónőjének” választották meg, miután a szegedi világbajnokságon két számban is aranyérmet vehetett át. Az 1000 és az 5000 méter legjobbjaként, tehát az olimpia műsorán nem szereplő távokon. Egy évvel később elbukta az olimpiai válogatót, az edző-édesapa szerint ma is vitatható döntések következményeként. A kegyelemdöfést pedig az jelentette, hogy azon nyomban a támogatását is megvonták. Kétszeresen is kárvallott lett a „királynőből”, aki az aggodalmat továbbra sem tanúsító apja szerint a fiaskóról nem kis mértékben maga is tehetett. Ma is úgy gondolja, hogy a fegyelmezetlenül felszedett súlyfeleslegétől megszabadulva akár a világ legjobb sprintere is lehetett volna, illetve lehetne…

„Tulajdonképpen örülni kell annak, hogy Tamara megengedhet magának egy ilyen kétes kimenetelű vállalkozást. Nekem úgy tűnik, hogy azt a pénzt élik fel, amit az évek során „összekajakozott.” Tizenhét éves korában már jó keresete volt, az érmes helyezései is jól fizettek, lakása és kocsija volt, sok mindenre éppenséggel nem kellett költenie. Az anyjával együtt annyi terhet vettünk le a válláról, amennyit csak tudtunk. Jó sora volt, talán túl jó is. A legutolsó internetes jelentkezésekor a férje még mindig állást keresett, Tamara pedig aligha kap pénzt azért, hogy lejár a klubba és valamennyit kajakozik. Sok ismerősöm van Ausztráliában, sőt, még barátaim is, akik járják a maguk útját és csak a saját dolgaikkal törődnek. Tőlük tudom, hogy egy igazán jó koponya havonta akár 30 ezer ausztrál dollárt is meg tud keresni, ugyanakkor az olimpiai sportágak versenyzőit nem veti fel a jólét. Ha nem élnek nagylábon, a pénzük akár 2-3 évig is elég lehet. Kérdés, hogy a férjének lesz-e állása, Tamarának pedig olyan eredménye, amit értékelni lehet, ami jövedelmező. Karácsonyra tervezi az első hazajövetelét, én viszont valószínűleg csak jövő télen látogatok el hozzá, amikor itt hideg lesz, ott viszont kellemesen meleg.”

Csipes Ferencet, mint szülőt és edzőt, nem keserítették el a történtek. Sokat tett azért, hogy a lányából válogatott sportoló, négyszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok legyen, és tett is volna annak érdekében, hogy Tamara hozzá hasonlóan megismerkedhessen az olimpiai győzelem semmihez sem hasonlítható nemes érzésével és büszkeségével. Ami pedig a női kajakozás mai világszínvonalát illeti, talán kicsit túlozva azt állítja, hogy a magyarokon kívül valójában csak a londoni 200-as bajnok új-zélandi Lisa Carrington produkcióját lehet igazán nagyra értékelni, a nívó szerinte inkább tükröz recessziót, mint előrelépést vagy a fejlődés közeli megindulását.

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter )