Juhász Katalin 1932. november 24-én született Hódmezővásárhelyen, ahol előbb kosárlabdázott, majd iskolai keretek között a vívásba is belekóstolt. Szegeden tanult tovább, ahol végleg lehorgonyzott a vívás mellett. 1957-ben magyar bajnok lett – ezt még kétszer: 1962-ben és 1963-ban ismételte meg –, ezzel egyidőben bekerült a válogatottba is. A női tőrcsapat tagjaként háromszor nyert világbajnokságot, Universiadén egyéniben ezüst-, csapatban aranyérmet szerzett. Az római olimpián a második helyen végeztek a tőrcsapattal, négy évvel később viszont már felállhattak a dobogó legfelső fokára. 1965-ben súlyos sérülést szenvedett, és bár visszatért az 1967-es világbajnokság után, ahol első helyen végeztek, visszavonult. Civilként az Akkumulátor és Szárazelemgyár fejlesztőmérnökeként vonult nyugdíjba. Alapítója volt az Olimpiai Bajnokok Klubjának, valamint éveken keresztül tagja volt a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának, majd a Sportbizottságnak is.

Juhász Katalint a MOB nevében köszöntötte Gyulay Zsolt elnök, aki kiemelte azt a szeretetteljes összetartást, ami a mai napig jellemzi a tokiói bajnok női tőrcsapat tagjait, mely példaértékű az egész olimpiai mozgalom számára. A pályatársak és az olimpiai bajnokok nevében Schmitt Pál, tiszteletbeli elnök méltatta az ünnepeltet, hangsúlyozva azt, hogy egy olyan kor szülötte, melyben több volt a bizonytalanság, mint nem. Így igazán kivételes, hogy a hódmezővásárhelyi vívóhagyományokat ilyen magas szinten tudta képviselni, mely köszönhető volt kitartásának és állhatatosságának, ahogy Dömölky Lídia csapattársa is mindig jellemezte és jellmzi: „Juhász Katalin volt a csapat esze”. Jókívánságait átadta még dr. Bodnár András a Mező Ferenc Sportbizottság elnöke is.

Az Isten éltesse még sokáig Juhász Katalint, kívánjuk, hogy ugyan ilyen jókedéllyel és egészségben élje meg századik életévét is!

(Képek: MOB)