London kétszeres aranyérmese, Kozák Danuta már nagyon várta ezt a pillanatot, és bár még mindig élvezi az olimpia „utóhangját”, már új terveket szövöget.

Az elmúlt hónapokban annyi felkérésen kellett részt venniük, hogy úgy tűnt, szinte fárasztóbb napokat élnek, mint a londoni olimpiai felkészülés idején.

Tény és való, hogy nagyon sok élménybeszámolónak, találkozónak, média felkérésnek tettünk és teszünk még mindig eleget, és bár én nem vagyok az az ember, aki szeret a középpontban lenni, élveztem is ezeket a napokat. De az is igaz, hogy már nagyon vártam az edzéseket, mert ez ad keretet az életemnek – mondja Kozák Danuta.

A mozgalmasságon kívül változott valamit az élete az olimpia óta?

Különösebben nem. Jó, mondjuk azt furcsa megélni, hogy megismernek az utcán, gratulálnak. De ez amilyen furcsa, olyan jó érzés is egyben. Most, hogy kezd lecsitulni az olimpia láz, egy kicsit jobban magamba is tudok fordulni. A párommal több tervünk is van a jövőt illetően, amit rendesen át kell gondolni.

Ezek a tervek befolyásolják a kajakozást?

Nem. Lakás- vagy házvásárláson törjük a fejünket, meg egyéb ilyen jellegű dolgokon.

És ha már a jövőről beszélünk... Kétszeres olimpiai bajnokként milyen terveket, motivációkat talál még magának? Ön gyakorlatilag egycsapásra megnyerte mindazt, amiről sokan éveken, akár több mint egy évtizeden át álmodoznak.

Furcsa év előtt állunk. Az elmúlt hónapokban ugyanis jelentősen átalakult a magyar női mezőny, a távozásokkal kisebb lett a hazai konkurencia, így minden bizonnyal a felkészülés főpillérei is átalakulnak majd.

Mire gondol?

Arra, hogy az elmúlt években minimum háromszor kellett csúcsformában lennünk. A hazai válogatókon, no és az aktuális világversenyen. A hazai mezőny erőssége már a válogatók során kicsikarta belőlünk a jó eredményt, és aki válogatót nyert, az szinte biztos, hogy jó eséllyel rajtolt a világbajnokságon is. Most kisebb lett a hazai csapat, de az ereje azért nem változott, és biztos vagyok benne, hogy már jövőre csatlakoznak hozzánk feltörekvő versenyzők. Például Kárász Anna és a kétszázas Vad Ninetta.

Ha már Ninettát és a kétszáz métert említette. Igaz, hogy ismét kacérkodik a rövidebbik távval?

Igen, próbálgatnám a szárnyaimat ezen a távon. Bár a kétszáz méter speciális felkészülést igényel, azért szerintem jól beilleszthető az ötszázas programba.

És az ötszázon továbbra is az egyes élvez előnyt?

Az egyes a legfontosabb. Már csak azért is, mert ha jól mész egyesben, akkor biztos, hogy a páros- és a négyeshajó is jól fut majd alattad. A párossal nekem amúgy sincs gondom, Szabó Gabival annyira összeszoktunk már az elmúlt évek során, annyira ismerjük egymás rezdüléseit, hogy igazából nem kell sok gyakorlás nekünk. Csak a kiíráson, az időrenden változtathatnának. Na azt tudnám értékelni!

(Forrás: kajak-kenu szövetség)