Kozmann György Peking előtt egy hónappal élte át a tragédiát, hogy azután csepeli klubtársával, Kiss Tamással, rohamtempójú felkészülést követően olimpiai bronzérmet szerezzenek. Az immár 34 éves Kozmann az olimpiát megelőző válogatók befejeztével úgy döntött, végleg leteszi a lapátot.

„Amikor két év, önkéntes távollétet követően a visszatérés mellett voksoltam, valóban nagyon komolyan gondoltam a dolgot” - válaszolt az érdeklődésre a Csepel és Paks között kétlaki életet élő sportember.

„Ma is állítom, nem is volt esélytelen ez a vállalkozás. Személyes észrevételeimtől függetlenül is mondom: a szövetség szakmai vezetői több hibát is elkövettek. A legfőbb hibát a folyamatosn késlekedés jelentette. Egyáltalán nem véletlenül lett ennyire eredménytelen a kenus szakág.”

- És Ön, személy szerint miért nem ért oda?

„Az alapvető gondot az általános késlekedés okozta. Már tavaly ősszel ki kellett volna alakítani a párokat, hogy eleget gyakorolhassanak együtt. Jómagam például mindössze a válogatók előtt másfél hónappal térdelhettem össze az egyébként igen tehetségesnek érzett Varga Dáviddal.”

- Ha visszatekint pályafutására, miről beszélne legszívesebben?

"Kiemelt helyet foglal el az életemben a Kolonics Gyurival együtt töltött hat esztendő. Szakmailag rengeteget tanultam tőle, emberileg pedig jól kiegészítettük egymást.”

- Most, hogy időmilliomos lett, mihez kezd?

„Pakson javában benne vagyok egy építkezésben. A majdani családi ház a megújuló energiák hasznosítását lesz hivatott érzékelhető módon bemutatni. Eredetileg gépésztechnikus vagyok, így van valamennyi műszaki vénám is. Nagyon kíváncsian várom, az energiafélékben egyre szegényebb világunkban mennyi publicitást kapnak majd az elért eredményeink.”

(Forrás és fotó: JochaPress)