Sok olyan sportolónk van, akik Marianna-árok szerű mélységekből tudtak a mennyek közé kapaszkodni, vagy traumák sora után érték el a kitűzött célt. Horváth Zoltán kardvívónk is az ő táborukat erősíti.

„Ne feledjétek, mit kiáltottak a csatába induló rómaiak: dicsőség – vagy halál!” – hangzott a harcba hívó mondat 2000. október 1-én Sydney-ben. A nemzeti tizenhárom pedig ment, és 24 év után ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel az ötkarikás játékokon. Az idézett mondat, egy akkor 28 éves szőke fiatalember, nevezett Varga Zsolt szájából hangzott el, aki amolyan szellemi vezére lett a csapatnak. Ám máshogy is alakulhatott volna az az októberi nap, ha sok-sok évvel korábban a véletlen nem szól közbe.

Már az is igazán különleges, ha két testvér együtt állhat fel a dobogóra bármelyik versenyen, pláne egy olimpián, de talán még ennél is különlegesebb, ha ezt egy ikerpár teszi. Detre Szabolcsnak és Detre Zsoltnak ez sikerült.