Olimpián még nem járt, de mindennapjai és gondolatai már a játékok körül forognak, azzal kel, azzal fekszik. Szülei jugoszlávok, ő maga hármas, szerb, horvát és magyar állampolgár. Magyarországon született, testvérei Szerbiában. A magyar válogatottban 2014-ben mutatkozott be, eredményei figyelemreméltóak. Center, amiből szerinte kevés „jó” van Magyarországon. A világversenyeken Lévai Marci a szobatársa. A medenceparton az egyik legaktívabb, folyamatosan talpon van, biztatja társait.

Toni a podcastban az olimpiai álom mellett beszél vállsérüléséről és arról is, hogy 119 kilósan igencsak szereti a hasát…

„Lehet, hogy van abban igazság, hogy későn érő típus vagyok. Általában a centerekre ezt szokták mondani. Ha a felnőtt karrieremet nézem, akkor pont tíz évvel ezelőtt, amikor Benedek Tibiékkel megnyerték a vébét, akkor első lehetőségemkor kiestem a vébé-keretből. Tibi hívott először a válogatottba. Én akkor kerültem a Vasasba, mint első osztályba. Első komoly évem, próbatételem volt. Előtte a junior-vb-n, Ausztráliában másodikok lettünk, így nagy mellénnyel érkeztem a felnőttek közé. Felkerültem, ’ki, ha én nem’ mentalitással. Akkor voltam 80 kilós, és ha jön egy 120 kilós bekk, akkor nehéz megmutatni, ki a Jani.”

A teljes beszélgetés az alábbi MOBcastban megtekinthető.