Egyszer, mindössze egyetlenegyszer vezetett a francia válogatott a krakkói Európa Játékok női párbajtőr-döntőjében: a legvégén. Hirtelen halál döntött – nem a magyarok javára.

Pedig legjobb négy közé szinte könnyedén jutott be a magyar csapat: előbb a spanyolokat, majd a házigazda lengyeleket győzte le, az olaszok elleni elődöntőben pedig egyenesen brillírozott. Az utolsó asszót az olimpiai bronzérmes, kétszeres világbajnok Rossella Fiamingo ellen vívta az Európa Játékokon egyéniben bronzérmet szerző Kun Anna. És nem remegett meg a keze, sőt! Hihetetlen magabiztosságról tett tanúbizonyságot, és riválisának esélyt sem adva döntőbe juttatta a magyar csapatot.

A fellegekben jártak ők négyen, szinte el sem hitték, hogy sikerült, hogy tényleg ott vannak a döntőben. Tizenhat év után! Kicsit ki akartak szakadni a megszokott környezetükből, elmentek együtt ebédelni, próbáltak egy kicsit lelazulni, és felkészülni a nagy hajrára a franciák ellen.

A többi már történelem.

Az első perctől majdnem az utolsóig vezetett a magyar csapat, kilenc másodperc volt csak hátra a mérkőzésből, amikor a franciák egyenlítettek. A hirtelen halál pedig… Nos, az tényleg nagyon hirtelen jött, szinte arculcsapásként. De az mindig ilyen. Nem lehet könnyen feldolgozni.

Muhari Eszter könnyek között érkezett meg a vegyes zónába, ahol elsőként az M4 Sportnak nyilatkozott: „Megint a franciákkal vívtunk, és megint nem sikerült… – de tudom, hogy egyszer sikerülni fog! – jelentette ki teljes meggyőződéssel. – A döntőben szinte végig vezettünk, de a hirtelen halál az mindig olyan, hogy vagy az egyik, vagy a másik örül a végén. Most még kicsit fáj ez az egy tus, ugyanakkor sohasem voltunk még a legjobb négy között, és sohasem vívtunk ilyen jól. Az ezüstérem nagyon sok pontot jelent, de kell még egy kis idő, hogy tudjunk örülni neki.”

Kun Anna a díjkosztó után elárulta, reggel aláírta volna az ezüstöt, ám így, hogy ennyire közel volt az arany, nyilván nem csillog annyira fényesen a nyakába került érem.

„Kell néhány nap nekem, hogy megemésszem a történteket kicsit még bánkódom – mondta Kun Anna. – Nagyon közel volt a győzelem, és abszolút rajtam ment el, érzem is ennek a súlyát. Előnynél léptem pástra, nem ilyen befejezésről álmodtam. Nem voltam annyira magabiztos, nem jöttek úgy az akciók, amiket szerettem volna, vagy amiket tudok. Még emészteni kell a történteket..."

Wimmer Dorina 17 évesen, juniorként állt helyt a döntőben – a franciák fenték is rá a fogukat, de hiába, ez a fiatal hölgy ugyanis korát meghazudtoló bátorsággal és elszántsággal vívott.

„Nehéz mit mondani, főleg, hogy ennyire közel volt az aranyérem, de sajnos a hosszabbítás bármelyik fél javára eldőlhet – nyilatkozta Wimmer. – Ami engem illet, még junior vagyok, ennek ellenére próbáltam bátran, a legjobb tudásom szerint vívni, ami szerintem sikerült is, és tulajdonképpen nagyszerű, hogy ezüstérmet szereztünk a felnőtt mezőnyben. Holnap valószínűleg már örülni is tudok majd neki, de most még nagyon fáj az az egy tus.”

Somfai Péter, a női párbajtőrözők vezetőedzője először is leszögezte: nagyon szép ez az ezüstérem, és sohasem látta még ennyire egységesnek a csapatot, mint most.

„Nehéz meccs volt már az első, spanyolok elleni is, aztán túljutottunk a lengyeleken és az olaszokon, a döntőben pedig a rutinos franciák vártak ránk – mondta Somfai. – Nekik száz ilyen döntő van a hátunk mögött, nekünk egy sem, és egy ilyen párharcban maradtunk alul mindössze egy tussal. Sokkal rutinosabbak nálunk, ezért kaptunk ki, és bár a lányok ma még nagyon szomorúak, holnap már biztosan nagyon fogják értékelni ezt az eredményt. Dorinára különösen büszke vagyok, hiszen tizenhét évesen helyt állt. Fájó vereség ez, de nagyon tanulságos, és ebből fogunk tudni építkezni.”

Ezt megelőzően 2007-ben nyert Európa-bajnoki ezüstérmet a magyar női párbajtőr-válogatott Gentben – Szász Emese, Nagy Tímea, Hormay Adrien, Mincza-Nébald Ildikó összeállításban.

A Dósa Dániel, Szemes Gergő, Tóth Gergely, Németh András összeállítású tőrcsapatunk csütörtökön előbb legyőzte az osztrákokat, majd a negyeddöntőben kikapott az első kiemelt olasz együttestől, így az ötödik-nyolcadik helyért vívott.

Az ukránok elleni mérkőzést viszonylag simán (45–30) nyerték meg a mieink, utána azonban az ötödik helyért a házigazda lengyelek ellen vívott mérkőzésre már nem tudtak kellőképpen felpörögni a magyarok (29–45).

A nap végén Dósa Dániel az MTI-nek elárulta, a sorsolást látva előzetesen az ötödik helyet látták reálisnak, ám az utolsó mérkőzésen valamiért nem ment a vívás. Nyilván ki kell elemezni a történteket, és megtalálni az okokat.