A mieink összesen két ezüst- és három bronzéremmel zártak, mert az egyes kategóriában negyedik helyet szerző Kaiser János és Major Endre is bronzérmet kapott.

- A versenyek befejezése után derült ki, hogy eggyel több érmünk van, mint gondoltuk. Hogyan fogadták a hírt?

- Természetesen nagyon örültünk – mondta Aranyosi Péter. – Azt mondták a szervezők, hogy Európa-bajnokságon mindenki érmet kap, aki bejut a legjobb négy közé, ezért járt érem az egyes kategóriában is a csapatunknak. A hagyományos, egyenes kieséses lebonyolításnál az elődöntő veszteseinél ezen nem csodálkozott senki, a körmérkőzéses torna esetében meglepődtünk, amikor szóltak, hogy van még egy bronzunk, hiszen negyedikek lettünk, de természetesen nagyon örültünk neki.

- Akkor biztosan kijelenthetjük, hogy ez volt a magyar para-asztalitenisz legsikeresebb Európa-bajnoki szereplése az érmek számát tekintve?

- Aranyat már nyertünk korábban is Eb-n, de öt éremre tudomásom szerint korábban nem volt példa, ahogy arra sem, hogy minden játékosunk továbbjusson a selejtezőből az egyéni verseny során.

- Ki okozta a legkellemesebb meglepetést?

- Nem lehet senkit sem kiemelni, mindenki kitett magáért.

- Két ezüst, három bronz az összesített mérleg, nem hiányzik az arany?

- Jó lett volna aranyat is nyerni, viszont nem szabad telhetetlennek lenni. Paralimpiai bajnokunknak, Pálos Petinek a térde nincs rendben, sajnos elkerülhetetlen a műtét, ilyen körülmények között a második helye is nagyon értékes. Csonka Andris és Zborai Gyula ezüstjét csapatban elfogadtam volna az Eb előtt, a játékukat látva persze sajnálom egy kicsit, hogy nem jött össze az arany.

- Mi hiányzott esetükben a döntő megnyeréséhez?

- Több tényező befolyásolta a finálé végeredményét. Először is őrült meccset játszottunk a lengyelek ellen az elődöntőben, a mindent eldöntő ötödik mérkőzés ötödik játszmájában Gyula 8-10-ről, két meccslabdát hárítva nyert. Idegileg és fizikailag is nagyon megterhelő volt ez a mérkőzés, amely után alig két órával kezdődött a döntő. A másik ok, hogy ellenfelünk sokkal rutinosabb volt nálunk, a belgák állandóan ott vannak a legjobbak között, több döntőt játszottak már komoly világversenyen, nekünk ez volt az első Eb-finálénk. Csapatunknak a páros játék volt a gyenge pontja, nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt időszakban azért, hogy javuljunk ezen a téren. Az Eb-n jól ment a páros, de tudunk még tovább is javulni. Jó úton halad ez a csapat, amely még sok szép eredményt érhet el.

- Mennyit változott a mezőny a londoni paralimpia után?

- Erősödött, egyre kisebb a különbség a játékosok között, egy-két kivételtől eltekintve minden kategóriában többen lettek azok, akik reális eséllyel pályázhatnak a dobogós helyezésekre. Többeknek sikerült kategóriát váltani, szerencsére Berecki Dezső is átkerült a tízesből a kilencesbe, évekig kellett dolgozni ezért. Éppen azért óriási bravúr a játékosok szereplése, mert nagyon kemény mezőnyben értek el fantasztikus eredményeket. Arlóy Zsófi a világranglistán előtte álló játékosokat győzött le a selejtezőben, fantasztikus játékkal lett bronzérmes, és csapatban is nagyon közel voltak Bicsák Bettinával egy szenzációs eredmény eléréséhez.

- Jövőre világbajnokság lesz, ahol már riói kvótákat is lehet szerezni. Ilyen előzmények után mi várható a világbajnokságon, illetve előfordulhat-e, hogy a londoni aranyérem után, amelyet Pálos Péter szerzett, 2016-ban többen is paralimpiai érmesek lesznek?

- Nem vagyok jós, és nem szeretek jósolgatni. A csapat képes lehet felülmúlni a londoni csodálatos szereplést, de Rió még nagyon messze van, sőt a vb is. Az Eb-n láthattuk, hogy minden sikerért nagyon keményen kell dolgozni, egy-egy ponton, szerencsés vagy balszerencsés labdameneten érmeket lehet nyerni és veszíteni. A vb-ig fokozni kell a tempót, és ha a felkészülés alatt mindenki maximálisan odateszi magát, akkor ennek meglesz a jutalma.

(Forrás: Bernau Péter)