- Hogyan fogadta a hírt a válogatott kerettagságról?

Nagyon örültem neki, valójában ezzel a céllal utaztam ki a bécsi versenyre.

- Egy ultramaratoni futó számára, aki akár 200 kilométert vagy annál többet is fut egy-egy versenyen, a maratoni sprinttávnak tűnik?

Tulajdonképpen igen, a 42,195 km egy hétvégi edzésnek felel meg. Ugyanakkor természetesen a maratoni versenyen jellegéből adódóan sokkal nagyobb a tempó, mint az ultramaratoni viadalokon.

- Mi a helyzet a holtponttal, érez ilyet az Ön számára rövid távon?

Nem, holtpontom nem volt, de a vége felé egyszer savasodtam egy kicsit, más probléma nem volt.

- A paralimpiai szint teljesítéséhez nyolc percet kell javulni az őszi frankfurti versenyig.

Októberben lesz ez a viadal, úgy gondolom, teljesíthető ez az elvárás. Főleg akkor, ha tudatosan erre a versenyre készülök. Bécsben is lehetett volna jobb az eredményem, hiszen kényelmes, utazó tempóban futottam. Abban hibáztam, hogy a táv második felében túl korán, tizenhárom kilométerrel a cél előtt kezdtem el hajrázni. Legközelebb az utolsó tíz kilométeren gyorsítok fel.

- Egyelőre nincs nemzetközi klasszifikációja, ez feltétele a részvételnek a világversenyeken, így a paralimpián is.

Valamelyik tavaszi pályaversenyen kell elindulnom ennek megszerzéséhez. Még csak most kerültem be a válogatott keretbe, hamarosan eldől, melyik versenyen tudom megszerezni a klasszifikációt.

- Mi lesz az ultramaratoni futással? Háttérbe szorul?

Semmiképpen sem, csak máshova kerülnek a hangsúlyok. A szeptemberi Spartathlonra már leadtam a nevezést, azon a versenyen kiválóan fel tudok készülni az egy hónappal későbbi frankfurti maratonira.

- Nincs túl közel egymáshoz a két verseny?

Nincs. Ha a Spartathlonon nem a minél jobb időeredmény elérésére, hanem a táv teljesítésére helyezem a hangsúlyt, akkor remek edzés lesz a frankfurti verseny előtt.

- Ahonnan közelebb lehet kerülni Rióhoz.

A paralimpiai részvétel a célom, a nagy álmom és ezért minden tőlem telhetőt meg is teszek.

(Bernau Péter)