Sárosi László 1946. október 12-én született. Sportos családban nevelkedett, hiszen édesapja úszó és vízilabdázó, unokatestvérei, György és Béla labdarúgó volt. Ő maga mindkét vízes sportban megmérkőzött, azonban sikereit a pólóban szerezte, az Újpesti Dózsa színeiben, ahol a hatvanas évek közepétől a hetvenesek végéig 181-szer volt a magyar válogatott tagja.

Három olimpián összesen három érmet nyert együttesével: '68-ban, mexikóvárosban bronz-, '72-ben, Münchenben ezüstérmes lett; a csúcsra a '76-os olimpián ért fel, Montréálban aranyérmes lett. Világbajnokságot 1973-ban, Európa-bajnokságot '74-ben nyert.

Az aktív sportolástól 1980-ban vonult vissza, de sportolói pályafutása alatt állatorvosként diplomázott. Visszavonulása évében adjunktusi állást kapott az Állatorvosi Egyetemen, a kilencvenes évek közepétől magánrendelőben gyógyítja a házi kedvenceket.

Játékostapasztalatait sportvezetőként is kamatoztatta, 1989 és '91 között tagja volt a Magyar Vízilbada Szövetség elnökségének.

Elismerésként 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabdacsapatába.

Az Olimpiai Bajnokok Klubjának rendszeres résztvevője.

Fotó: a montreali olimpiára készülő magyar vízilabda-válogatott tagjai. Álló sor: Gyarmati Dezső szövetségi kapitány (b1), Faragó Tamás (b2), Sudár Attila (b3) Molnár Endre (b4), ifj. Szívós István (b5), Csapó Gábor (b7), Kárpáti György segédedző (j1). Guggol: Horkai György (b2), Kenéz György (b3), Cservenyák Tibor (b4), Sárosi László (b5), Konrád Ferenc (b6), Gerendás György (b7).

(MOB, fotó: MTI/Petrovics László)