„Először jutottam fel négyezer méteres tengerszint feletti magasságra, s bizony előzetesen féltem is, hogy fájni fog a fejem, de megúsztam – mondta Miklós. – A legjobban az rázott meg, amikor a verseny halálos áldozatairól kaptunk hírt. Az különösen elszomorított, hogy egy tévés tudósító is elhunyt.”

Persze más jellegű élményt is őriz, lámát például szabadon most látott életében először, amint a homokdűnék is lebilincselték. „Az első nap meglepett, a kősivatagban haladni kifejezetten új volt számomra.”

Életveszélyben nem volt része, de arra mindig figyelt, hogy a napi rajt előtt gondosan magához vette a három életmentő felszerelést. „Abból olykor kihagytam felesleges dolgokat, és helyettük almát, banánt helyeztem el. Babonából nem ültem a Toyota volánja mögé, pedig előfordult, hogy pilótánk, Sanyi eléggé fáradt volt, továbbá mindig ugyanarra a helyre kucorogtam be a kocsiba.”

Mélyen együtt érzett azon versenytársaival, akik pórul jártak, és Toyotájuk elrobogott mellettük. „Rossz volt nézni, amint végleg lerobbant autójuk, motorjuk mellett hitehagyottan ültek az út szélén, és intésünkre jelezték, az ő versenyüknek vége, nem tudunk rajtuk segíteni.”

Kérdésünkre elárulta, bizonytalan, vajon indul-e még hasonló kalandozáson, ugyanis jövőre már kezdődnek a cselgáncsozó olimpiai kvalifikációs viadalok, neki pedig az a fő célja, hogy tatamira léphessen a 2016-os riói nyári olimpián.

Azt még hozzáfűzte, hogy dr. Tóth László, a Magyar Judo Szövetség elnöke hivatalosan engedélyezte Dakar-részvételét, igaz, azt sem tagadta, hogy egyesületi edzőjének, Bíró Tamásnak nem nagyon tetszett ez a nem mindennapi próbatétele a várható balesetveszély miatt...

(Forrás: judoinfo.hu)