Hazánk újfent bebizonyította, rendezésben alig-alig van párja a világon. Kiváló példa erre a Nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál, amelyet Győrben rendeztek meg. „Méltón helytálltunk. Büszke vagyok, hogy a győri rendezésű EYOF új szintre helyezte az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválok színvonalát” – kezdjük a kilenc nap feldolgozását Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének sokatmondó nyilatkozatával. Az esemény hátterének feldolgozása mellett a Krónikás naplója címszó alatt temérdek fotó mellett végigélhetjük újra a felejthetetlen történéseket, valamint interjút olvashatnak a 152 tagú magyar csapat harmadik legfiatalabb sportolójaként a győri multisportesemény legeredményesebb tagjává váló (két-két arany-, ezüst-, bronzérem) Nagy Rékával.

Természetesen külön feldolgozást ért a 17. FINA Világbajnokság is, minden sportága külön helyet kap a könyvben. Újra átélhetjük az úszóversenyeket, a pólómeccseket, de a műugrásról, a műúszásról, a nyílt vízi úszásról és az óriás-toronyugrásról is beszámolunk, nem mindennapi fotókkal. Interjút adott többek között Cseh László („Ha nincs esélyem győzni, akkor inkább abbahagyom.”), Hosszú Katinka („Amikor Budapest visszavonta olimpiai pályázatát, nagyot csalódtam, de még szomorúbb vagyok most, hogy átélhettem a hazai rendezésű világbajnokságot. Ehhez a csodához hasonlót mi már aligha fogunk megtapasztalni.”), Verrasztó Dávid („Tudtam, hogy most vagy soha. Tisztában voltam vele, hogyha nem sikerül, akkor itt a vége. Felmértem, ha én most itt mondjuk negyedik vagyok, akkor a pályafutásomnak annyi, kezdhetek pakolni, mert jönnek a fiatalok, és mindenki velük foglalkozik. Egy utolsó esélyem maradt.”), Nagy Viktor („Bár most erről még szó sincs, de nem szeretnék cikivé válni a kapuban, úgy akarok visszavonulni, hogy velem kapcsolatban csak a szépre emlékezhessenek.”), Märcz Tamás („Féltettek is sokan, hiszen a BVSC-ben szépen alakult az edzői karrierem, a válogatottnál pedig hatalmas a rizikó. Mégis úgy éreztem, hogy vannak terveim, elképzeléseim, amelyek eredményesek lehetnek a válogatottnál is.”) vagy Vámos Márton („Szerintem tizenegy játékossal nemigen lehet végigjátszani egy olimpiai tornát… …a mai tempónál gyilkos dolog. De ha ez kell ahhoz, hogy többen nézzék a pólót, én állok elébe.”)

Szintén kiemelt helyen számolunk be a budapesti cselgáncs-világbajnokságról, és a NOB-kongresszusról, amelyben a visszavont magyar olimpiai pályázat is témát szolgáltat.

Annak rendje és módja szerint az asztalitenisszel indítva a vízilabdával bezárólag végigmegyünk a kiemelt olimpiai sportágakon, megnézzük, hol mi történt 2017-ben – felelevenítjük a sikereket, drámákat, meghatározó pillanatokat. Atlétikában interjút olvashatnak Márton Anitával („Tudom, hogy tőlem várják az eredményt. A szövetség, a klub, az edzőm, a családom, de én magam is elvárom, hogy ilyen eredményeket érjek el. Most már ezzel is meg tudok birkózni.”) és Baji Balázzsal („…külön nem fejlődtem semmiben, nem váltam gyorsabbá síkon, nem lettem erősebb a konditeremben. De az óra úgy állt meg az edzéseken, olyan volt a formám, hogy azt mutatta, mostanra éreztem rá, hogyan tudom kihozni magamból a maximumot.”), de a visszavonuló legenda, Usain Bolt is külön anyagban szerepel. Kajak-kenuban Medveczky Erika („Elnyertem a méltó jutalmat, amire egyébként már lassan egy évtizede vágytam.”), kézilabdában Görbicz Anita („Szerintem amíg játszom, én maradok a Görbicz. És sokat dolgoztam, küzdöttem, harcoltam ezért, hogy elérjem, igyekszem is megmaradni annak. Tehát nem engedem át senkinek!”), kosárlabdában Hanga Ádám („Még alázatosabb vagyok, mint eddig bármikor voltam, ez az én utam.”) és Ivkovics Sztojan („…sosem tekintettem katonáknak a csapat tagjait, mindig egy nagy családban gondolkoztam. Csakhogy a családokban is létezik hierarchia, és ezt mindenki elfogadta.”), teniszben Fucsovics Márton („Egyértelműen 2017 a karrierem eddigi legsikeresebb éve, sohasem játszottam ilyen jó teniszt.”), vívásban Szatmári András („Nehéz feldolgozni, hogy milyen illusztris társaságba is kerültem. Valóban nem várt siker volt, a váratlansága miatt még nehezebb a feldolgozása.”) nyílt meg interjúban a szerzőnek.

Külön fejezetet kap a közelgő phjongcshangi téli olimpia, a 10, 25, 50, 60 és 100 évvel ezelőtti érdekes történések, továbbá emlékezünk az idén elhunyt Földi Imrére, Rudasné Antal Mártára, Széles Sándorra, Szondi Istvánra, Szőke Katalinra és Tóth II Józsefre.

Írásban méltatjuk a határainkon kívül sikeres sportolóinkat, górcső alá vettük a labdarúgó-világban zajló eseményeket (körbejártuk többek között a Neymar-sztorit, annak hozadékát), interjúban vall életéről Fa Nándor („Noha tudom, olyan szituációban voltam ma, amiben meghalhattam volna, másnap ugyanúgy száz százalékra vagy százöt százalékra nyomom a hajót.”), a visszavonuló Vladimir Klicskót méltatja olimpiai bajnokunk, Kovács István, de a Formula–1, a tenisz GS-viadalok vagy az amerikai sportok is külön anyagban szerepelnek. És látva a tendenciákat, nyitottunk új, egyre népszerűbb sportok, így a darts vagy az esport felé is.

Noha már nem tartoznak a MOB szervezete alá a különböző tagozatok, könyvünk nem engedte el az ő kezüket sem, így a hagyományainkhoz méltóan külön írásban foglalkozunk a nem olimpiai sportágakkal, az utánpótlás sikereivel, a szabadidősporttal, mint ahogy külön fejezetet szenteltünk a dopping témakörnek, illetve a fair play-nek, ez utóbbi részben nyilatkozik nekünk a Nemzet Sportolójának választott Kamuti Jenő.

Az írásokat nívós fotókkal illusztráltuk, exkluzív fotósorozat készült a könyv kedvéért, de a cikkek, interjúk mellett helyet kaptak az idei legjobb Reuters és MTI sportfotók is.

Szóval, 512 oldal+36 oldal melléklet, 950 ezer karakter, 600 kép – lehet ezt röviden összefoglalni? Érdemes kézbe venni, személyesen meggyőződni a tartalmáról – a Sport 2017 a Líra terjesztésében, a nagyobb könyvesboltokban kapható, ára 7940,- Ft.

(MOB, fotó: Baksa Norbert, grafika: Keczeli Zoltán)