A magyar érdekeltség szempontjából üres napokon lehetőségünk van megismerkedni olyan sportágakkal is, mint például a síakrobatika. Így fogtuk magunkat, és meglátogattuk újra a 180 km-re lévő Csangcsiakout és a Genting Snowparkot, ahol éppen a férfiak versengtek egymással ebben a sportágban a döntőbe kerülésért.

Az a jó a férfi síakrobatikában — azon kívül, hogy rendkívül látványos és izgalmas —, hogy késő este került megrendezésre (a pálya kivilágítva, körülötte sötétség), így még extra feelingje is van. Viszont a hőmérséklet is jócskán mínuszokban mozog ilyenkor, a hőérzet pedig egyenesen -30 fok volt a reflektorfényben is. Komolyan mondom, ha létezne tetőtől-talpig UGG csizmából készült burka, hát azt is magamra vettem volna, mert hogy a szemöldökig behúzott sapka+kapucni, az FFP2-es maszk, és a síeléshez használt sál közötti, kilátszódó kis rész — értsd a szemem—, konkrétan fájt a hidegtől. 😅 De minket ez sem tántorított el!💪🏻

Egy idő után hiába táncoltuk végig az összes számot, amit lejátszottak a verseny alatt, a szemöldökünkön, szempillánkon, de még a kapucninkon is a fagyás jelei mutatkoztak. Nem is tudom, valaha éltem-e meg már ilyen hideget. Édesapám mondta, miután 7 évet töltött Szentpéterváron, hogy ő soha nem fog panaszkodni a melegre, nos, nekem ehhez azt hiszem ez az egy este is elég volt. A hőmérséklet valahol -27 fok környékén mozgott, viszont a hőérzet, no az volt -30 fok is! És hiába mozgott folyamatosan az ember, hiába volt felöltözve 3-4 réteg ruhában, ide tauntaun kellett volna, de lehet, még azzal sem lettünk volna beljebb...🥶

A verseny lement, és annak élvezetessége azért levont egy jelentős részt a Bear Grylls gyorstalpalóból. Visszaérve a létesítmény sajtóközpontjába (VMC) a gyömbértea igazi megváltás volt. Megfejtettem, hogy szerintem itt ez az „ovis tea”. Mármint nálunk otthon ugye van ez az „ovis”, vagy „menza” teának hívott csoda, aminek az ízére mindenki emlékszik, és úgy 99%-ban az ország teljes lakossága szereti is. No de, vissza Kínába! Szóval, ha a lélekmelengető tea nem lett volna elég a Snickers mellé a boldogsághoz, úgy a csangcsiakou-i VMC önkéntesei gondoskodtak arról, hogy igazán emlékezetessé tegyék nekünk az estét.

Éppen áradt szét lelkemben a forróság az első korty gyömbértea után, és már raboltam rá a csokira, mikor az egyik igen kedves önkéntes egy (műanyag)tálka opálos lében úszó, hófehér golyóbisokat kezdett ajánlgatni. Ránéztem, azt hittem, hogy hirtelen egy low budget Adams Family halloweeni buliba csöppentem, mert konkrétan úszó szemgolyóknak tetszettek. Na de, ennyire még Kínában se morbidok, hamar kiderült, hogy ez kérlek Tang Yuan, avagy töltött rizsgolyó, ami valami édes löttyben úszkál. Nem mellékesen pedig az összetartozást szimbolizálja. Szeretek új dolgokat kipróbálni, ennyire vagyok kíváncsi, de ahogy nevetgéltek az önkéntesek, éltünk a gyanúval, hogy valami turpisság van a dologban, így sorban utasítottuk vissza, mire egyik kollégánkat rávettük, hogy kóstolja meg. Az ő beszámolója alapján már én is voltam annyira bátor, hogy megízleljem. Hááát... Nem rossz, de nem ezt vinném haza magammal, ha lehetne. Ennek a rizstészta golyónak a száraz változatához volt már szerencsém, és azzal is ugyanaz volt a gondom, mint ezzel. A töltelék finom — ebben darált fekete szezám van, ami ízre, mint a mák, szóval aki ráparázik, hogy bebódul tőle (nem tudsz annyi mákot enni), annak ez remek helyettesítő lehet #justsaying ☝🏻🤓—, de a tészta, na az olyan, mintha nyers lenne. De nem az a finom, amit megeszünk mielőtt a sütőben kötne ki, hanem az a nyúlós, nyers kelttészta, aminek semmi íze nincsen, és elrágni is alig lehet. Egy szóval vegyes a „felvágott”, de állítólag nagyon egészséges. Aranyosak voltak az önkéntesek, mert videóztak minket kóstolás közben, meg nagyon jókat derültek a reakcióinkon. Mit ne mondjak, volt is miért, szóval egészség ide, tradíció oda, ha nem is jött be a Tang Yuan, maradandó élménynek nem volt éppen utolsó. 😀

Kínai kalandjaink előző részeit itt olvashatjátok.