A XVI. Nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon 9 sportágban közel 100 magyar sportoló áll rajthoz. Szabó Gabriella a Magyar Olimpiai Bizottság marketinges munkatársaként utazott a besztercebányai multisporteseményre. A háromszoros olimpiai bajnok, ötkarikás ezüstérmes, kilencszeres világ- és Európa-bajnok sportoló aktív korában sportága jellegéből, a versenyidőpontok miatt – általában az utolsó napokban rendezték az olimpián a kajak-kenu versenyeket – nem tudott más versenyhelyszínekre átutazni, sportolótársainak szurkolni. Ezúttal a MOB színeiben más a helyzet, a lelátón ülve, nem a versenyzői oldalról tekinti az eseményeket. A fesztivál félidejében az atlétikai pályán mondta el tapasztalatait.

„Számomra ez duplán összetett érzés. Egyrészt érzékeny vagyok arra, hogy a fiatal sportolók mennyire jó eredményeket érnek el, ezért nagyon büszke vagyok rájuk. Főképp, mert a mai világban, ahol megannyi inger éri őket, annak ellenére maximálisan oda tudják tenni magukat a sportban. És emellett döbbenetes, hogy milyen erős küzdést és fegyelmezettséget látok rajtuk. Biztos elfogult is vagyok, de nagyon jó látni a sok érzelmet, beleélést rajtuk. Hogy megkönnyezik a gyerekek a helyezéseiket, legyen az arany-, ezüst-, vagy bronzérem, esetleg pontszerző hely. Látszik, hogy az álmukat már egy EYOF-on próbálják megvalósítani, szépen lépegetve előre a felnőtt mezőny felé. Másrészt, multisporteseményen vagyunk, ez külön nagyon jó dolog: belelátni több sportág versenyeibe. Mindenevő vagyok, minden sportot nagyon szeretek. Nekem a kajakozás mellet nem adatott meg, hogy elmenjek más sportág helyszíni szurkolására. Itt most ez megadatik. Fábián Lacit – a MOB főtitkárát – zaklatom állandóan azzal, hogy magyarázza el a szabályokat, és ez vele dupla élmény, hiszen a magyarázatát szurkolóként, „hanggal” is kifejezi. Nagyon jó átvenni az egész EYOF attitűdjét. Jöttem ki például a judóteremből és egy külföldi srác szomorkodva ücsörgött a lépcsőn, miközben kapargatta a kezén a bőrt. De az egy tanulmány volt: egy 17 éves gyereknek olyan munkás kezét láttam, ami számomra eszmei értéket jelent a mai világban; óriási pszichológiája van ennek."

„Az nagyon tetszik egy olimpiai eseménynél – és ez van az EYOF-on is –, hogy szinte egymás szájába érnek a helyszínek, gyalog át lehet menni egyikről a másikra, itt kivételt nekünk a kézilabda jelent egyedül, ők Gyetván lépnek pályára. Nagyon jó dolog egy ilyen kisvárostól, mint Besztercebánya, hogy ezt megvalósították, ennyi sportágat zökkenőmentesen vendégül látnak. A szlovákok nagyon komolyan vették a rendezést, tetszik, hogy van az egész városnak egy EYOF-hangulata. Attól függetlenül, hogy az EYOF általában nem egy óriási médiaesemény, a vendéglátók a maguk lehetőségeihez mérten magasra tették a saját mércéjüket például az arculat, dizájn tekintetében, mindent megtéve annak érdekében, hogy a sportolók ünnepnek érezzék a fesztivált. Nagyon profi az átvizsgálástól kezdve az éremátadásig minden részlet, érezni lehet, hogy egy nagyon magas színvonalú, jól szervezett sporteseményen veszünk részt. Úgy gondolom, ezeknek a 14-18 éves fiataloknak nagyon jó tanulás ez a néhány nap a későbbi pályafutásukhoz, bízva abban, hogy minél több sportolót fogunk látni az ötkarika alatt is."

„Félidőnél nagyon elégedett vagyok a magyarok szereplésével, egészen elképesztő, hogy kedden például 9 érmet nyertünk, ami napi szinten számunkra rekordközelséget jelent. Már 14 éremnél járunk, ami csodálatos teljesítmény. Az, hogy például lejön a magyar kislány a szőnyegről és könnyezik a meghatottságtól, amiért érmet nyert egy olimpiai jellegű multisporteseményen, vagy az atlétasrác a célba érkezést követően az edzője nyakába borul, számomra felejthetetlen dolgok. Annyira jó látni, hogy milyen érzelmek és sorsok vannak itt. Hogy ezek a gyerekek mennyire komolyan veszik azt, amit csinálnak. Ők iskola mellett rengeteg energiát tesznek bele a munkájukba, nagyon jó érzés ezt látni. Nagyon szeretném, ha közülük sokan bele tudnának erősödni a felnőtt mezőnybe, nyilván azok is fontos eredmények, amik nem jelentenek érmet, kellenek a helyezések, kellenek azok a pofonok is, amiket esetleg a versenyek során elszenvednek, hogy ezeket ki tudják javítani a későbbiek során, és bízom benne, hogy akik ennyire komolyan tudják venni már ilyen fiatalon mindezt, azok remélem, az olimpiai indulásig is eljutnak, akár már Los-Angelesben."

(Fotó: MOB/Szalmás Péter)