„Nem tudom, hogy lesz-e még a mainál is szebb és boldogabb születésnapom, de én bőven megelégednék azokkal az érzésekkel, amelyek ezen a keddi napon járják át a szívemet és lelkemet – mondta a T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársának Gabriella, aki Londonból kicsit megfázva és nagyon berekedve érkezett haza.
– Olimpiai bajnok lettem és ennél szebb ajándékot az élettől aligha kaphattam volna. – Még nem tudom, hogy mi lesz a családi meglepetésem, de bulizni fogunk, mert a húgom Edina és Zizi, az egyik barátnőm is a héten érkezik a születésnapjához.”

Négy évvel ezelőtt és negyedmagával ezüstéremnek örvendezett, de az örömbe üröm is vegyült, mert a magyar négyes egy verhető német hajtól kapott ki – 740 ezredmásodperccel…

„Nem csak felrémlett, hanem folyamatosan dolgozott bennem annak az elszalasztott lehetőségnek a bosszúsága, de ezzel együtt egyre csak erősödött a lelkem mélyén a bizonyítási vágy és ugyanez vezérelte a csapattársaimat is – folytatta. – Elégtételt kell vennünk a sok hajszálnyi vereségért, mivel nem a pekingi volt az első. Kimondva és kimondatlanul szüntelenül ez járt a fejünkben. Alig több mint négy hetünk maradt az összehangolódásra, mert az Európa-bajnokság után először is egy kéthetes úgynevezett utó-alapozásnak kellett következnie. Az EB nagyon rosszul sikerült, és mi magunk is egy kicsit elbizonytalanodtunk, mert ott bizony nagyon kikaptunk. Valójában nem kellett mentegőzünk, mert az új négyes akkor versenyzett először és ez meg is látszott a teljesítményen. Pekinghez képest csak egy helyen változott az összeállítás, az újonc Fazekas Krisztináról azonban csak az olimpián derült ki, hogy tartani tudja a lépést velünk, képes felnőni a nagy feladat teljesítéséhez.”

Négy éve a második beülőt kapta, idén Gabriella ült az élen, és ezzel alaposan megnőtt a felelőssége.

„Dobogott is a szíven minden rajt előtt, mert akinek „sztrokolnia” kell, annak már a rajt pillanatában nagyon észnél kell lennie. Ha történetesen beragadunk a rajtnál, az elsősorban az én hibám lett volna. De nem így történt és tökéletes pályát mentünk. Ha ezt a teljesítményt egy tízes skálán kellene elhelyeznem, azt mondanám, hogy ezért az 500 méterért „10 és feles” is járhatott volna…”

A női párosok első válogatóján biztos győzelmet aratott Kozák Danuta társaságában, de már akkor tudta, hogy a következő válogatóra új párt kell keresnie, mert a klubtársa a két olimpiai lehetőség közül az egyéni bizonyítást választotta: a K-1 500 métert.

„Örültem és bánkódtam is azon a napon, és el is sírtam magamat. Tudtam, hogy így lesz, Danuta a szoros londoni időrend miatt válaszút elé került és senki sem kételkedett abban, hogy élete legnagyobb kihívását nem fogja visszautasítani. Nekem a négyes jutott és ez egyben azt is jelentette, hogy abban a hajóban mégis csak Danutával együtt versenyezhettem, és mint kiderült, nem is rosszul…”

Mindenképpen folyatja a versenyzést, és már most tudja, hogy Rio de Janeiróig biztos többet kell dolgoznia, mint a Pekingből Londonig vezető hosszú úton. Most azonban először a szeretteivel kíván foglalkozni, aztán majd azon is elgondolkozik, hogy három sikeres fél évvel a háta mögött a jogi tanulmányait miként tudná a leggyorsabban és legeredményesebben tovább folytatni.

(Forrás: T-Mobile Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)