Mező Ferenc a zalai Pölöskefőn született 1885. március 13-án. Tanulmányait Nagykanizsán, Zalaegerszegen és Budaőesten végezte. Bölcsészdiplomájával pedagógusi pályára állt: vidéki tanítóból fővárosi gimnáziumi tanár, majd igazgató, később a világháború után a Közoktatási Minisztérium vezető munkatársa lett.

Már gyermekkorában nagy érdeklődéssel volt a sportok iránt, noha válogatott sportoló, olimpikon mégsem „gyakorlati” sportban lett. Az 1920-as években már jelent meg olimpiatörténeti kiadványa, az 1928-as, stockholmi olimpia szellemi versenyére irodalom kategóriában nevezett, melyet meg is nyert. A ma 183 olimpiai aranyérmünk közül 181 a nyári, 1 a téli, 1 pedig a szellemi versenyekre köthető. Művének címe: Az olimpiai játékok története; a könyv egy évvel később magyarul, azt követően németül is megjelent. Érdekességképp: mivel 1928-ban nem volt a Magyar Olimpiai Csapat tagja, ezért a díjátadón sem vehetett részt. Nyolc évvel később, a berlini olimpia idején a Német Olimpia Érdemjel II. osztályával ismerték el, egyetlen zsidó emberként.

Mező Ferenc a harmincas évektől vett részt aktívan az olimpiai mozgalom munkájában. 1932. április 21-én az Országos Testnevelési Tanács (OTT) székházában Szokoly Alajos közreműködésével, a magyar olimpiai mozgalom támogatására, az önálló MOB hiányát pótolva megalakult a Magyar Olimpiai Társaság, melynek elnöke Klebelsberg Kuno, ügyvezetője Hajós Alfréd, főtitkára Mező Ferenc, tagjai érmes olimpikonok voltak. 1947. február 16-án, a Magyar Olimpiai Társaság megszűnése után megalakult a független Magyar Olimpiai Bizottság, elnöke Jámbor Alajos, társelnök Barcs Sándor, ügyvezető-alelnök Mező Ferenc, akinek jelentős érdemei vannak a függetlenné válásban. Legfontosabb feladatuk a londoni olimpián való szereplés előkészítése. Ekkor alapítják meg tatán az edzőtábort – amelynek klímája hasonlít a londonihoz –, vezetője Kocsis Mihály. 1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagja. Mező Ferenc sportdiplomataként – ifj. Horthy Miklós után – 1948-ban tagja lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, ahol e tisztségben, 1961-ben bekövetkezett halála után Csanádi Árpád követte.

Az 1920-as évektől egészen haláláig számos sporttörténeti könyve, kiadványa jelent meg; a legnagyobb olimpiatörténeti kutatók, sporttörténészek egyikeként is halhatatlanná vált.

Örökségét a magyar olimpiai mozgalom méltó módon ápolja. Gondoljunk csak arra: olimpiai ciklusok óta kiemelt figyelem követi a MOB Mező Ferenc Sportbizottságának munkáját, a Magyar Olimpiai Akadémia hosszú évekig szervezője volt a diákoknak meghirdetett dr. Mező Ferenc Szellemi Diákolimpiának. A nevét viseli olimpiai baráti kör, és Zuglóban egyik legnagyobb általános iskolája is, amely honlapján azt írja: a MOA egyik alapító intézményeként az olimpiai eszme határozza meg mindennapjaikat.

Dr. Mező Ferenc 1961. november 21-én hunyt el. A Nemzeti Sport két nappal később így emlékezett. „Hosszabb betegeskedés után, november 21-én 76 éves korában meghalt Mező Ferenc dr. olimpiai bajnok, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, a világ egyik legkiválóbb sporttörténésze... Már mint sportoló diák nagy figyelmet tanúsított az olimpiák iránt, s ez nemcsak az olimpiai versenyek eseményeinek figyelemmel tartásában és az eredmények megismerésében mutatkozott meg, hanem az olimpizmus gondolatának átérzésében is. 1923-ban, 38 éves korában, jelent meg első olimpiai műve: „Az ókori olimpia.” Azóta több mint 70 olimpiai könyve, tanulmánya került kiadásra. 'írásai népszerűek, elterjedtek az egész világon és több mint 10 nyelven, 14 külföldi országban kerültek megjelenésre. A NOB is nagyra értékelte az olimpiai gondolat népszerűsítésében végzett fáradhatatlan munkáját és ennek elismeréseként 1948- ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjává választotta. Két érdekes könyve 1956- ban, ületve 1959-ben már a NOB megbízásából került kiadásra „Athéntől Melbourne-ig”, és „Athéntől Rómáig” címmel. Ez a két mű a nemzetközi olimpiai irodalom legjelentősebb dokumentációs munkája. A páratlan tudású sporttörténészt, több magyar kormánykitüntetés tulajdonosát, a magyar sportélet nagy egyéniségét a Magyar Testnevelési és Sport Tanács saját halottjának tekinti.” „Érdekes, színes, eseményekben nagyon gazdag, termékeny és eredményes élet befejezését jelentette a hír, amely Mező Ferenc dr. olimpiai bajnoknak, a magyar sportélet egyik kiemelkedő alakjának haláláról számolt be. Véget ért egy nagyon egyenes vonalú életút, a halál a magyar és a nemzetközisport élet egy sajátos egyéniségét ragadta el… A magyar sporttársadalom őszinte szomorúsággal búcsúzik tőle, a mindig mosolygós arcú, jókedélyű, régimódi eleganciával öltözött népszerű Feri bácsitól, akinek mindenkihez volt jó szava, aki szellemességével, kedves anekdotáival igen sok sportembernek szerzett kellemes perceket.”

Mező Ferencre halála évfordulóján többen megemlékeztek.

(MOB; fotó: MTI/Keleti Éva, Bojár Sándor, Vigovszki Ferenc, Budai Polgár/Simon Zsuzsanna; MOB/Győr Béla)